Azt hiszem, ritkán mondok ilyet egy új induló sorozatról, de a Testamentumok nálam egyértelműen felülmúlta még a A szolgálólány meséje első évadát is. Pedig aki látta annak idején a sorozat indulását, az pontosan tudja, hogy már az sem volt hétköznapi élmény. Azonban valahogy még magasabb szintre emelte azt a feszültséget, azt a folyamatos bizonytalanságot és azt a sötét világot, amelybe már korábban beleszerettünk.
Már az első epizódtól kezdve érezhető volt, hogy itt nem egy egyszerű folytatásról van szó. A készítők nem a nosztalgiára építettek, hanem egy önálló, erős történetet tettek le az asztalra, amely ugyan szorosan kapcsolódik az eredeti sorozathoz, mégis képes saját identitást kialakítani. Az egész évadon végigvonuló rejtélyek, a múlt árnyai és a fokozatosan kibontakozó titkok végig fenntartották az érdeklődésemet. Szinte minden epizód végén ott volt az az érzés, hogy azonnal indítanom kellene a következőt.
A történetvezetés számomra az egyik legnagyobb erőssége volt a sorozatnak. Nagyon ügyesen adagolták az információkat, soha nem kaptunk túl sok választ egyszerre, ugyanakkor mindig annyit, hogy még kíváncsibbá váljunk. A legjobb rejtélyek még mindig megfejtésre várnak, és pontosan ez az, ami miatt ennyire várom a folytatást. Az első évad úgy tudott lezárulni, hogy közben rengeteg kérdést hagyott maga után, de ezek nem frusztráló kérdések, hanem olyanok, amelyek miatt az ember már most a második évadot várja.
A színészi játék egyszerűen fantasztikus volt. Nehéz lenne bárkit külön kiemelni, mert szinte minden szereplő maximálisan odatette magát. Az érzelmek hitelesek voltak, a drámai jelenetek működtek, és még a kisebb szerepekben is olyan alakításokat láthattunk, amelyek emlékezetessé tették az adott karaktereket. Egy ilyen történet csak akkor működik igazán, ha a néző elhiszi azt a világot, amit lát, és ebben a színészeknek óriási szerepük volt.
Külön szeretném kiemelni a régi szereplők visszatérését. Számomra ez rengeteget adott a sorozathoz. Nem pusztán rajongói kiszolgálásnak éreztem ezeket a pillanatokat, hanem valóban szerves részei voltak a történetnek. Jó volt újra látni azokat a karaktereket, akiket éveken keresztül követtünk, és látni, hogy milyen hatással vannak az új generáció történetére. Ezek a visszatérések érzelmi töltetet adtak a jeleneteknek, és sokszor pont ezek voltak azok a pillanatok, amelyek igazán emlékezetessé tették az évadot.
A sorozat látványvilágáról sem lehet szó nélkül elmenni. A Testamentumok megőrizte azt a nyomasztó, mégis lenyűgöző atmoszférát, amely a Szolgálólány meséjét is különlegessé tette. A díszletek, a jelmezek, a fényképezés és a zene együtt egy olyan világot teremtettek, amely egyszerre gyönyörű és félelmetes. Sokszor egyetlen képkocka is többet mondott, mint egy hosszú párbeszéd.
Ha mindenképpen negatívumot kellene említenem, akkor talán a szezon közepén érződött egy kisebb lassulás. Volt néhány rész, ahol úgy éreztem, hogy a történet egy picit megtorpan, és több időt tölt bizonyos szálak előkészítésével, mint amennyire feltétlenül szükség lett volna. Ugyanakkor ez egyáltalán nem volt olyan mértékű probléma, ami rontotta volna az összképet. Sőt, visszatekintve sok olyan jelenet volt ezekben az epizódokban, amelyek később fontosnak bizonyultak. Egy első évad esetében pedig teljesen érthető, hogy időt kell szánni az új karakterek és konfliktusok felépítésére.
Az évadzáró pedig egyszerűen zseniális volt. Pontosan olyan befejezést kaptunk, amilyet egy ilyen sorozattól elvárok. Sokkoló, érzelmes, izgalmas és tele van olyan fordulatokkal, amelyek után az ember percekig csak ül a képernyő előtt. Nem lezárta a történetet, hanem még nagyobbá tette, és olyan irányokba nyitotta meg a cselekményt, amelyek rengeteg lehetőséget tartogatnak a folytatás számára.
Legnagyobb sikere az, hogy nem próbálta másolni a Szolgálólány meséjét, mégis méltó folytatása tudott lenni. Megőrizte azt, amit szerettünk az eredeti történetben, de közben új karaktereket, új konfliktusokat és új kérdéseket hozott. Ez egy rendkívül nehéz feladat, amelyet nagyon kevés folytatás tud ilyen magas színvonalon teljesíteni.
Összességében számomra az év egyik legjobb sorozatos élménye volt. Ritkán fordul elő, hogy egy sorozat ennyire beszippant, ennyire leköt, és ennyire kíváncsivá tesz a folytatást illetően. A kiváló színészi alakítások, a remekül felépített történet, a folyamatos rejtélyek, a visszatérő karakterek és az erős évadzáró együtt egy olyan első évadot eredményeztek, amelyre még sokáig emlékezni fogok.
Nagyon remélem, hogy nem kell hosszú éveket várnunk a második évadra, mert ez a történet még rengeteg titkot és meglepetést tartogat. Ha pedig a folytatás is képes lesz tartani ezt a színvonalat, akkor minden esélye megvan arra, hogy a Testamentumok ugyanúgy kultikus sorozattá váljon, mint elődje.
Értékelés: 10/10 egyértelműen.
