Gyomrosok sorozata. Csak próbáld állni a sarat. Hogy mi ebben a filmben a zseniális? A karakterek minősége. Bárki más lenne helyettük, a film tíz percig se tartana. Hogy miért? Az átlagosnál sokkal magasabb szintű elmékre volt szükség, hogy működjön. Bár a maguk módján próbáltak nyitottan hozzáállni az elmondottakhoz, mindenki megreccsent párszor.
Letérve a témáról, az alapvető törés az emberiség életében az, hogy üres elmével jön a világra. Elfogadja az aktuális valóságot. Ami attól eltér, az számára egyenlő a világvégével. Véleményem szerint valaki akkor válik felnőtté, ha ezt tudomásul veszi, képes felfogni és kezelni. Ráadásul nem egy nehéz dolog kilogikázni. Aki felfogja, sem biztos, hogy foglalkozik vele. Félrerakja. Elrejti. Jó mélyre elássa, mert "fontosabb" dolga is van. Földi pályafutása kimerül abban, hogy: fiziológiai szükségletek kielégítése, gének továbbadása, munka, túlélés, majd a dicső elmúlás. Az eleje és a vége között vannak eltérések, különbségek. Valaki vagy az ideálishoz közel, azon túl, vagy bőven alatta, azaz szociológiailag hátrányosan, - problémákkal tarkítva - éli is le az életét, a forgatókönyv mindig ugyanaz. Ezt persze meg lehetne törni, azaz generációnkénti tudás és tapasztalat átadása, de kinek lenne hasznára az emberi minőség és világ fejlődése? Akik "fent" vannak, nekik semmiképpen. Amíg ez fennáll, addig csak pislogni fogunk ezen a filmen. És a hasonló alkotásokon szintén. Például: K-PAX – A belső bolygó (2001), A jövő kezdete (2000).
Visszatérve jelen filmünkhöz, kicsit olyan, mint amikor anno a barátaimmal összegyűltünk Mágusozni. (Mint virtuális térben az RPG-zés. Persze attól sokkal szélesebb és szabadabb.) David Lee Smith, aki a mesélő karakterét viszi, vajon tényleg mesél? Ezt szeretnék eldönteni kollégái, mivel a vélt tudásuk alapköveit kezdte jó erősen megdobálni és bontogatni John Oldman professzor. (Értjük a karakter névadását. Nem nagy durranás, de fogadjuk el.) Talán le szeretett volna rakni terhéből valamennyit. Ebből a legnagyobb terhet a Richard Riehle által játszott Dr. Will Gruber kapta. Kellett is ide egy erősebb színész. Ezt lehozni nem egy szimpla színpadi próba, vagy felolvasóest.
Azon persze senki nem agyalt - vagy csak érintőlegesen -, hogy a professzor szemszögéből milyen érzés lehet a világ és a halandó társadalmak. Lehet, csak úgy tudta túlélni a korszakokat, hogy félretette az érzelmeit. És ezt meg is kapjuk az arcunkba, de nem közvetlenül. Még közvetve sem. Richard Schenkman rendező ilyen, és ehhez hasonló finom megoldásokkal operál. Vannak benne elnagyolt jelenetek. A lényeg átjött és ez a fontos.
A film végére a hallgatóság félretette saját érzelmeinek egy részét. Máshogy talán nem is lehetne feldolgozni. Persze előbb-utóbb muszáj lesz. És a kedves nézőnek is. Észre sem vettem, hogy mennyire minimalista környezettel, díszletekkel, helyszínekkel operál a film. Ha valaki belekezd, és az lesz az első gondolata, hogy mi ez a kihelyezett tanári értekezlet ebben a házban, akkor nyugodtan kikapcsolhatja.
82 Az őslakó (2007)
John, az egyetemi professzor egy hűvös éjszakán találkozik barátaival, hogy búcsút vegyen tőlük, mielőtt elutazik. A búcsú éjszakáján a professzor egy megdöbbentő... több»
Szereplők: Tony Todd, David Lee Smith, William Katt, Richard Riehle, John Billingsley
