Van az a sorozat, amit nézel, és közben folyamatosan vigyorogsz, mert pontosan tudod, honnan ismerős. Egy kis Spielberg a ’80-as, ’90-es évekből, egy kis sci-fi, fantasy, borzongás, kaland, némi kellemes humor, szerethető karakterek, és persze Stranger Things-érzés, csak éppen a gyerekek helyett ezúttal nyugdíjasokkal.
Hirdetés
A The Boroughs egy kifejezetten szórakoztató popcornsorozat. Egy csapat idős ember egy látszólag tökéletes nyugdíjas városban rájön, hogy valami nagyon nincs rendben. Aztán jönnek a furcsaságok, a titkok, a lények, a nyomozás, a „Scooby Gang”, csak itt a biciklik helyett golfkocsik vannak. Több kritikus is a Stranger Things és a klasszikus Spielberg-féle kalandfilmek rokonságát emelte ki, teljes joggal. Az alkotók ugyanazok, így nem véletlen az egybeesés.
De itt szerintem nem a szörny a legérdekesebb, hanem az idő. Mi lehetne tökéletesebb helyszín egy olyan történethez, amelynek központi kérdése az idő, mint egy nyugdíjasoknak épült város? Fiatalon természetesnek vesszük, hogy van időnk. Majd holnap, majd jövőre, majd egyszer. Idősebb korban viszont már egészen máshogy néz ki ugyanaz az óra. Erre épít rá a sorozat egyik legérdekesebb gondolata. Ha valami egyre inkább fogyatkozik az életünkben, az az idő. Erre pedig megjelenik valaki, aki nem akarja elfogadni az elmúlást, nem akar meghalni, örökké akar élni. De miért? Magam is elgondolkodom, hogy mit kezdenénk az örök élettel? Az elmúlás gondolata nyomasztó, félelmetes, néha egyenesen felfoghatatlan, de talán éppen az ad súlyt az életünknek, hogy egyszer véget ér, hogy nem végtelen számú napunk van, hanem pontosan annyi, amennyi jutott. A The Boroughs ettől lesz több egy kellemes scifi-kalandnál.
Ezek az emberek már tudják, amit a fiatalabbak hajlamosak elfelejteni: hogy nem feltétlenül az számít, mennyi időnk van, hanem hogy mit kezdünk vele. Barátságot szerzünk, szerelmet találunk, újrakezdünk, veszteséget szenvedünk, hülyeséget csinálunk, nevetünk, bánkódunk, emlékezünk vagy bevállalunk egy utolsó nagy kalandot?
A sorozat megmutatja, hogy az öregség nem valamiféle stáblista előtti váróterem. Ezek az emberek ugyanúgy élnek, vágynak, hibáznak, szeretnek, félnek és hülyéskednek, mint bárki más, csak pontosabban tudják, hogy az idő nem végtelen. Ettől különösen jó ötlet, hogy a világ megmentését ezúttal nem tizenévesekre bízták. Persze vannak hibái. Néha túlnyújtott, néhol kiszámítható, és az idős nő–fiatal security-s vonal nálam is kicsit olyan volt, hogy „jó, ezt azért nem kellett volna”. Több kritika is megjegyzi, hogy a nyolc epizód nem mindig tudja ugyanazzal az erővel megtölteni a történetet, de összességében szerethető, hangulatos, igalmas, vicces, néha megható és meglepően bölcs.
Egy kis Stranger Things, egy kis Spielberg, egy kis Cocoon, egy kis horror, valamint egy nagy adag gondolkodnivaló arról, hogy mit is kezdünk azzal a bizonyos idővel, amiből mindannyiunknak pontosan ugyanannyi van egy nap.
80 A nyugdíjas forradalmárok (2026)
dráma | fantasy | kaland | vígjáték
Az új-mexikói sivatagban, egy gyönyörűnek tűnő nyugdíjas közösségben egy csapat váratlan hősnek kell összefognia, hogy megakadályozza, hogy egy földönkívüli fenyegetés... több»
Szereplők: Geena Davis, Alfre Woodard, Alfred Molina, Jena Malone, Bill Pullman
