Nem a szokásos klisék

2026.09.08 10:04 Aaron Olvasottság: <100x

2

A világvége-túlélőfilmek meglehetősen egy kaptafára készültek eddig, és alapelvárás volt mindegyiknél a felfokozott izgalom, a grandiózus látványvilág és a rengeteg halott. Ezúttal Ridley Scott kissé felrúgta a kliséket.

Az ő filmjében, a Kutya csillagképben a fókusz inkább a karaktereken van, a személyi konfliktusokon, belső válságokon és a bizalom kiépülésén más emberekkel. Scott filmjének főhőse, Hig (Jacob Elordi) hétköznapi figura, akit rettenetes csapás ért családja (terhes felesége) elvesztésével. Persze nincs egyedül ezzel, hiszen pusztító világjárvány tizedelte meg a Föld lakosságát. A túlélők egyik fele kis közösségekben élve bujkál, a másik fele pedig rablóbandákba tömörülve fosztogat. Hig közössége csak 3 tagból áll: Higből, a kutyájából és egy morózus öreg katonából, Bangley-ből (Josh Brolin), aki mesterlövészként őrzi kerítésekkel, őrtornyokkal határolt kis területüket valahol Denver környékén (az USA kellős közepén).

Egy nap azonban Hig elhatározza, hogy elköszön Bangley-től és felkeres más közösségeket is. A film valójában ennek a kalandozásnak a története. Közben megismeri a csinos Cimát (Margaret Qualley), és komoly harcokba bonyolódik rablóbandákkal. Közben Bangley-nek is kijut a bajból, bázisát egy nap egy csapat rohanja le, mely több tucat vad harcosból áll. A cselekmény egyik vezérszála Hig átalakulása, aki kezdetben halálvággyal küzd, annyira hiányzik neki elhunyt, terhes felesége és meg nem született gyermeke. Később azonban, ahogy megismeri Cimát és más embereket, visszatér életkedve, és ráébred arra, hogy mindig van miért küzdeni.

Nekem összességében tetszett ez az egész, és örültem, hogy a sok hasonló, véres, pörgős akciófilmes túlélőfilm után egy más típusú feldolgozást is láthattam. Értékelésem: négy csillag.