Ma megnéztem a Saul fia című, a 2015-ös, idegen nyelvű filmek kategóriájában Oscar-díjat nyert borzalmat. Már az is sokatmondó, hogy évekig halogattam a megnézését, mivel annyi rosszat hallottam róla, hogy már csak azért sem szerettem volna elhamarkodni.
Hirdetés
Igazi művészfilmhez méltón egyedi látásmódba helyezi az egész sztorit azzal, hogy az operatőr végig a vállán fogja a kamerát, és 1/1 veszi a főszereplőt (Röhrig Géza). Ezzel egyébként semmi baj nincs, sőt, valahol még tetszett is ez a koncepció, hogy nem a szokásos kameraállásokból dolgoznak, viszont a kamera remegése egy idő után már a nézést is fárasztóvá (sokak szerint idegesítővé is) teszi.
De ez még mind semmi ahhoz képest, ami a lényeg: maga a sztori és az előadásmód. Itt jön ki igazán, hogy aki látta a Schindler listáját vagy a Der Hauptmannt, az tud a jó példához viszonyítani, mert ebben a holokausztábrázolásban aztán minden van, de jó nem igazán. Akinek ez az első holokausztot feldolgozó filmje, annak emiatt maradandó lehet, viszont aki egy kicsit jobban képben van a témával kapcsolatban, az leragad annál, hogy a színészi játék és maga a látványvilág egészen elképesztő, de negatív értelemben.
És akkor most jön az, hogy én aztán tényleg nem szeretem a túlzó képi világot, de ezt a semmitmondó díszletet akár én is meg tudtam volna kis munkával csinálni, a színészi játékról nem is beszélve. A történet egyébként szomorú és keserű, viszont ha ezt félrerakjuk, két sorban le lehet írni az egész cselekményt, ez van elnyújtva egy és háromnegyed órásra. Több ismerősöm jelezte, hogy úgy hallották, nagyon unalmas film, és úgy tudják, 3 órás, tehát ezzel el is mondtam a nagy átlag hozzáállását a filmhez. Erős 10/1.
68 Saul fia (2015)
Az alkotás az auschwitzi Sonderkommando egy fiktív magyar rabjának történetét meséli el. Saul Ausländer és sorstársai azt a feladatot kapták hogy gyűjtsék össze a gázkamrákba... több»
Szereplők: Björn Freiberg, Orosz Ákos, Molnár Levente, Jakab Juli, Krisztik Csaba
