Valós áldozatok

2026.10.08 12:19 Piczil Zsolt Olvasottság: <100x

0

A film során sikeresen nyomorították meg (lelkileg) a gyerekszínészt, miközben fizikailag is veszélyeztették. Tudniillik igazi oroszos (bocsi, akkor még szovjetes) hévvel éles lőszerrel lőttek sorozatokat a feje mellé célozva, illetve a tehént is éles lőszerrel lőtték le. A döglődő állat szemmozgásáról készült művészi snitt annyira jónak találtatott, hogy megnézhető a film reklámjában is.

Hát ez ma már nem készülhetett volna el így. A gyerekszínész évekre traumatizálódott (valós áldozat), de bocsika, még én is, aki gyerekként néztem meg a tévében ezt az igen nyomasztó drámát. Mivel tényleg gyerek voltam én is (kb. 12 éves), ezért nem fogtam fel a film második legjobb pontját, ahol az ifjú partizán srác visszatér otthonába. Többször átlép a padlóra sorba fektetett játékbabákon, miközben azt mondja kísérőjének: "nincsenek itt, biztos elmentek." Csak most, hogy felnőtt fejjel néztem, értettem meg a teljes jelenetet, mivel vizuálisan cenzúrázták, tulajdonképpen megmutatva a fiú lelki (traumás) öncenzúráját.

A film csúcspontja és legjobb része a végső falumészárlás, ahol a film most már jogosan válik teljesen kaotikussá, és a főszereplő kizsigerelt szellemű teste úgy rogy össze, mintha tényleg tarkón lőtték volna. Ennek a filmnek is az a nagy baja, hogy nagyon szórványos a történet vonala, a színészi játék, a jelenetkompozíciók meg vagy darabosak, vagy túl visszafogottak, nyersek. Például nem kerül kifejtésre, hogy a megjelenő szovjet partizán miért van teljes német egyenruhában a film elején. Később a fiú miért sántít, miközben hazafelé megy? Mintha kivágtak volna jeleneteket. Ha összehasonlítom a Jöjj és lásd!, Szarvasvadász, Sztálingrád (1995) filmeket, akkor én mindenhol ugyanazt találom: túlságosan elnyújtott expozíció, és a sivár kezdőjátékot nem tudja feledtetni a brutalitás vagy a végső dráma nagysága. Ezekre a filmekre én mindegyikre három csillagot adtam. Mert a Jöjj és lásd! túl letaglózóan hosszú és unalmas.