Hithű adaptáció

2026.10.12 20:54 kabel Olvasottság: <100x

4

Zach Cregger mindkét korábbi filmjét szerettem, olyan fajta rendezőnek tűnt, aki érdekes csavart tud tenni egy horrorfilmbe, és ért a humorhoz meg az ijesztésekhez is. Pont ezért lehet, hogy túl nagy elvárásokkal ültem be az új filmjére. Egy kimagaslóan szórakoztató, de kicsit sekélyes mozit kaptam, mely hűen visszahozta a játékok hangulatát egy teljesen eredeti főszereplővel.

A film első fele fantasztikus: túlélőhorror-hatás, groteszk szörnyek, eltalált viccek, feszes tempó. Azonban a rendező korábbi filmjeiből ismert rétegeltség sehol sincs. Nincs tematika, nincs nagyon történet, a karakterfejlődés erőltetett, és a lezárás olyan gyorsan történik, mintha a vágó egyszer csak felállt volna a székből. Kicsit szomorú, hogy gagek és pazar vérengzés mellett nem tudott valami eggyel mélyebb vagy komplexebb dologról szólni a film, de így is hatásos és szórakoztató mozi az adaptáció, amit megéri moziban látni.

Nem vagyok RE-fan, pár játékkal játszottam, láttam a Milla Jovovich-filmek egy részét, meg az animációsokból párat. Tipikus zombis, gonosz céges, túlélő lövöldés dolognak hatott a franchise, és Cregger filmje remekül hozza a széria hangulatát anélkül, hogy bármelyik ismert karaktert belógatná. A film legjobb részei kérdés nélkül a szörnyek. Rengeteg kreatív zombit kapunk a legváltozatosabb formában, csak a meglepetés-élőhalottak miatt érdemes jegyet váltani. A film maximálisan kihasználja a széria által fémjelzett testösszeolvadós undormányokat, és szinte minden szörny kellemesen groteszk és ijesztő.

Ugyanakkor a Resident Evil (amit soha nem fogok Kaptárnak hívni, és külön kérném, hogy aki ezt a magyar címet adta, egy teljes dózist kapjon a T-vírusból) nem igazán horrorfilm, inkább amolyan horrorvígjáték. Cregger szinte minden jelenetét lazítja pár vicces gaggel vagy humoros karakterpillanattal, sokszor talán kicsit túl sokat is. A film zárása totál átmegy komédiába, és ott már kicsit zavaró volt, hogy ugyanaz a vicc vagy ötször lefutott, pláne, hogy ez elvileg a film fináléjában történik.

A tempó egészen odáig fantasztikus: hősünk folyamatosan rosszabb és rosszabb szituációban találja magát, de van némi túlélőkészsége, és elég talpraesett ahhoz, hogy meghúzza a ravaszt, amikor kell. A film szépen emeli a tétet minden jelenetben, és a tipikus RE-fegyverek és helyszínek is előjönnek, legyen az egy zombilakta csatorna, ijesztő alagút vagy high-tech labor. A néhány POV-felvétel is rengeteget hozzáadott a videojáték-esztétikához, valahol vicces, hogy ott tartunk, hogy a filmtechnikai eszközök játékbeli megoldásokból inspirálódnak. Külön pazar a világítás, mely szintén inkább egy másik médiumra hajaz: sok jelenet teljes sötétségben úszik, csak egy erős fényhatás emeli ki a fókuszban lévő szereplőt, de azt természetellenesen erős fénnyel, már-már mintha egy beállított fényképet néznénk. Az esztétika remekül működik, a gondot csak a történet, illetve annak hiánya okozza.

Az egész sztori lényegében egy rohanás, főszereplőnknek el kell juttatnia egy dobozt Raccoon City kórházába, de persze belefut pár élőhalottba. Van valami dilemma a barátnője terhességével és az új dolgoktól való félelemmel kapcsolatban, de az egész nem nagyon vezet sehová, és nem motivál karakterfejlődést. Gondolom, az újszülöttszobás jelenet is ezért lehetett a filmben, de Cregger nem kezd ezzel semmit, ami kicsit szomorú. Filmjei pont azért voltak izgalmasak, mert kellemesen vegyítette a horrort, a karakterdrámát és a kényelmetlen humort. A Barbarian és a Fegyverek is adott min gondolkodni, és érdekes témaköröket boncolgatni. A Resident Evil nem emel be ilyet, ez csak egy egyszerű ijesztgetős film pár kreatív szörnnyel, nem több, ezért a lezárása is furcsán gyorsnak hat, mert nincs érzelmi töltet vagy dráma a karakterek vagy a szituáció mögött.

Túl sokat várok egy filmtől, aminek az a neve, hogy Resident Evil? Bocs, de miért ne tennénk magasabbra a lécet, miért ne szóljon egy horror többről? A nyár legjobb horrorjai, a Hokum, az Obsession, a Marama mind kicsit többről szóltak, mint jól kivitelezett ijesztések, sőt Cregger korábbi filmjei is ügyesen játszottak témaköreikkel. Ez persze nem vesz el sokat a Resident Evil erényeiből, hisz végső soron egy szórakoztató kaland ez, csak a végéről hiányzott valami extra.

A film látványvilága, meglepetései és ijesztései konzisztensen jól működnek, egészen a végéig remekül emeli a feszültséget és a veszélyt, főszereplője pedig pont annyira talpraesett, hogy rokonszenvesnek tűnjön, de ne csak átfusson minden veszélyen, mint Leon. A videojátékos hatás is érezhető, de nem erőltetett, így bármilyen horrorrajongónak remek kikapcsolódás lehet, csak egy egyszerű kalandnál ne számítson senki sem többre.

#premiervadasz