Kóreai álom

2026.11.01 03:37 kabel Olvasottság: <100x

0

Paródiának messze túl hosszú,

akciófilmnek messze túl unalmas,

drámának messze túl bugyuta,

sci-finek messze túl lapos.

Nagyjából semmi sem működik a filmben, de olyannyira, hogy ez csakis egy tudatos alkotói döntés lehetett. De jó döntés volt ez?

A Remény érdekesen indul. Egy furcsán megcsonkított bikatettem, egy város, ami úgy néz ki mintha átment volna rajta egy cunami, elkeseredett túlélők állig felfegyverkezve. A sztori szépen emeli a feszültséget, szinte fel sem tűnik, hogy fél órán keresztül konkrétan semmi sem történik. Később egyre nyilvánvalóbb, hogy az időhúzás tudatos. Ekkor már megjelenik az egyik idegen, de kinézete rengeteg kívánnivalót hagy maga után, mert leginkább 2000-es évek eleji CGi-al lett életre keltve. Itt tudatosult bennem igazán, hogy a gyenge történetvezetés, a repetitív jelenetek, végtelen puskaropogás és otromba szörny kinézetek mind okkal készültek. A rendező direkt csinál viccet ezekből az akciófilm elemekből, és ezt a mozi közepén elhangzó random történet igazolja legjobban, melynek hőse az egyik karakter fingja. (Nem viccelek.)

Igen, ez egy két és fél órás szatíra…

Ez rendben is van, a paródia haldokló műfaj, de kreatívitást igényel és legalább teret ad szórakoztató szekvenciáknak. Ugye? Csakhogy, ezt mintha elfelejtenék később, és a film számtalan nagyon hasonló jelenet egymásutániságába torkollik. Az idegenek folyamatosan kergetik mindent túlélő hőseinket, és folyamatosan a vágás ereje menti meg őket. Tudod, az, amikor egyik beállításban már majdnem eléri a gonosz a menekülőket, aztán a következő kameraállásban újra kilométerekkel mögötte van, szorozva ötvennel. Ez se nem volt okos, se nem volt szórakoztató, se nem volt izgalmas. Az erdei jelenet alatt többször elaludtam, nem mintha ez számítana, mert amikor felébredtem még mindig ugyanazt csinálták a szereplők.

A film lezárása betonozza be legjobban a sztorit. Hangosan nevetni kezdtem az utolsó jelenet nonszensz dialógusai alatt. Végülis, a végére működött a paródia, csak több mint két órát kellett rá várni. Két nagysikerű hollywoodi színész komplett idiótaságot beszél egy kitalált nyelven percekig. Mintha valami SNL sketch lenne. Megérte várni erre? Nem nagyon.

Attól még, hogy valami szatíra, nem kéne teljesen elengedni a gyeplőt. A filmben nincsenek karakterek, senki sem fejlődik sehova, csak végtelen bénázás megy. Vadabb és vadabb dolgokat élnek túl, a jelenetek dinamizmus nélkül ugrálnak helyszínek között, sok beállítás természetellenesen nyújtott és nem igazán tud feszültség kialakulni a film legelejétől eltekintve. A rendező korábbi filmjei is turmixgépbe dobták az elvárásokat, a The Chaser egyenesen gonosz volt, ahogy a nézőkkel játszott, de nem felejtette el komplex karaktereket, vagy ok-okozatokat felállítani, hogy a történt ne csak reflexiója legyen más filmeknek, hanem önmagában is megálljon. A Remény meg sem próbálta ezt. A fantasztikus set design és izgalmas setup nem tudta számomra megmenteni a filmet, főleg a katasztrofálisan gyenge CGi szörnyek végtelen altató jelenetei után. Aktívan idegesített, hogy képtelen volt épkézláb sztorit mesélni a hatalmas költségvetés ellenére.