Az új Resident Evil már azzal megnyert, hogy egy olyan fickót rakott a borzalmak közepébe, akinek nagyjából annyi keresnivalója van ott, mint nekem, és körülbelül ugyanannyira van felkészülve is. Átlagos ember, átlagos képességekkel, hétköznapi reakciókkal egy olyan helyzetben, amire azért nem nagyon számítunk munkaidőben. Fél, bizonytalan, próbálkozik, bénázik. Austin Abrams pedig úgy hozza ezt a figurát, hogy a teljes őrület közepén is elhiszem neki, hogy igen, valószínűleg én is valami hasonlót művelnék – már amennyiben addigra nem feküdnék magzatpózban egy autóba zárkózva. És ebből remek humor születik, mert van valami röhejesen ismerős abban, amikor egy ember próbálja a megszokott gondolkodásával kezelni azt, amire a megszokott gondolkodása k***ára alkalmatlan. A reflexei emberiek, ettől nem lesznek kellemetlenek a vicces pillanatok, és ettől van súlya annak is, amikor tényleg baj van. Külön tetszett, hogy a film kitart emellett, mert attól, hogy valaki másfél órája életveszélyben van, még nem végez el közben egy különleges katonai kiképzést. Ez a fickó sem válik menet közben legyőzhetetlen hőssé, és nekem ez az egész egyik legfontosabb erénye, hogy végig megmarad az a kiszolgáltatottság, ami miatt egyáltalán izgulni tudok érte.
Hirdetés
A kameramunka kitűnően erősíti a feszültséget, a képek folyamatosan dolgoznak azon, hogy kényelmetlenül érezzem magam, a CGI pedig nagyon a helyén van, elég meggyőző ahhoz, hogy benne tartson ebben a beteg világban. Márpedig itt akad látnivaló, amitől az ember átértékeli, mennyire volt sz@r a saját napja.
A játékokhoz fűződő viszonyomat azért tisztázzuk. Ismerem őket, de nem játszottam velük. Haverok játszottak anno, én meg betépve néztem. Sajátos belépő ebbe az univerzumba, viszont a hangulata így is megmaradt, és ezt a hangulatot nekem a film nagyon jól visszahozta. Ráadásul a kontrollerek mögött is többnyire hétköznapi arcok ültek. Legalábbis nálunk feltűnően kevés kidolgozott testű exkatona fordult meg a kanapén. Így aztán van valami találó abban, hogy most egy átlagember kerül bele abba a rémálomba, amit annak idején átlagemberek próbáltak végigjátszani. Hogy ez mennyire volt tudatos alkotói szempont, azt nem tudom, de nálam betalált.
Az egész ráadásul kap egy horror-road-movie lendületet. Haladunk egyik kellemetlenségből a következő, lényegesen nagyobb kellemetlenségbe, és közben a sztori nem fullad ki. Az új helyszín mindig újabb remény arra, hogy talán most lesz egy kis nyugalom. Kedves elképzelés.
Lehet vitatkozni azon, mennyire hű a játékok történetéhez, az én élményemhez nagyon is hű volt. Ismeretlen terep, szorongás, fogyó lehetőségek és az érzés, hogy azt az ajtót talán mégsem kellett volna kinyitni. Nálam ez most nagyon rendben van. Egy hétköznapi fickó borzalmas estéje, amit meglepően jó volt végignézni. Régen a haverok mellett ültem a kanapén, most ennek a szerencsétlennek drukkoltam ugyanonnan.
62 A kaptár (2026)
akció | horror | misztikus | sci-fi
Egy szerencsétlen futár, akit azzal bíznak meg, hogy egy csomagot eljuttasson egy távoli kórházba, egy járvány kellős közepébe csöppen, és mutálódott lények hordáin kell... több»
Szereplők: Austin Abrams, Paul Walter Hauser, Zach Cregger, Kali Reis, Zach Cherry
