A kép forrása: Paramount PicturesAz osztrák származású kulturistából színésszé, majd kormányzóvá vált hírességet talán senkinek sem kell bemutatni. A 80-as, illetve 90-es évek meghatározó alakja volt a filmvilágban – legfőképpen az egysoros beszólásokkal teletűzdelt akciófilmekben.
Karrierje első filmje az 1970-ben megjelent Herkules New Yorkban volt, ami szép nagy bukás lett, és a filmet készítő stúdió csődbe ment. Ezért csak azután került bemutatásra, hogy Arnold már sztár lett.
Annak idején Los Angelesben élt és kőművesként dolgozott a megélhetésért batátjával, Franco Columbuval, aki szintén testépítő volt. Schwarzeneggert érdekelte a színészkedés, ezért Reg Park bíztatására jelentkezett a szerepre. Elmondása szerint az ügynöke azt mondta a válogatáson, hogy Arnold sokéves színpadi tapasztalattal rendelkezik – azonban csak testépítő-versenyeken vett részt addig.
Mivel angoltudása nem volt elegendő, ezért a filmben szinkronizálták, nem a saját hangján szólalt meg. Ezen kívül a nevét túl hosszúnak és nehézkesnek találták, ezért csak úgy szerepel, mint Arnold Strong – ez egyben egy utalás egyik kollégájára is, a humorista Arnold Stangre.
A film története gyenge lábakon botorkál – Herkules a Földre utazik, majd a jelenkorban pankrátorként és súlyemelőként jelenik meg, gengszterekkel harcol, illetve Zeusz rosszallása is követi. Végül azonban hazatér az Olümposzra, az istenek nagy örömére. Bár mérföldekre vagyunk a görög mitológiától, érdemes megemlíteni a káoszt, ami az istenek neveit illeti: Zeusz, Érosz és Atlasz görög eredetű istenségek, viszont Herkules, Vénusz, Merkúr és Neptunusz is tiszteletüket teszik, akik pedig egyértelműen a római mitológiából érkeztek (görög megfelelőik Héraklész, Afrodité, Hermész és Poszeidón). Felbukkan Sámson is, aki bibliai alak.
Nem furcsa tehát, hogy Arnold Schwarzenegger szégyelli ezt a filmjét és minden médiaszereplése során a szerződésben szerepel egy bekezdés - egy interjú alatt jogában áll megtagadni a válaszadást és távozni, amennyiben a riporter felhozza ezt a témát.