Napokon belül érkezik a mozikba a Deadpool 2 - és ismét csöpögtettek nekünk egy kis infót arról, mire számíthatunk az erősen korhatáros besorolást kapott filmtől.
Az már biztos, hogy a második rész humora sokkal sötétebb, mint az előzőé volt, és a sötét humort, mint olyat, meglehetősen nehéz egy széles közönség torkán letömni – és ezt a filmet is meg kellett egy kicsit kozmetikázni a tesztvetítése után, mert a közönség nem igazán érezte magát komfortosan például annál a jelenetnél, amikor Deadpool megöl egy csecsemőt.
Igen, egy pár napos, aranyos babát. Aki amúgy az Adolf Hitler nevet viseli, és amely jelenet amúgy több évtizedes, morális és filozófiai viták egyik gyújtópontja, miszerint: képesek lennénk-e megöli egy gyereket, hogy azzal életek millióját mentsük meg? Megtennénk-e, ha bizonyított, hogy a gyerek felnőve olyan eseményekért lesz felelős, amelyek ártatlanok halálával végződnek? A dilemma arra keresi a választ, hogy a gonoszság egy eredendő dolog, vagyis aki gonosz, annak is születik – vagy arról van szó, hogy a nevelés és az életünk során elszenvedett események tesznek minket gonosszá?
Nos, Deadpool számára ez a kérdés egyszerűen dőlt el – a filmből kivágott jelenetben a szájhős visszautazik a múltba, és egy kórházban találja magát, egy A. Hitler névcímkét viselő gyermek ágya mellett. A végső lépésre akkor szánja el magát, amikor egy másik csecsemő sírni kezd, ő pedig odakiabál neki, hogy „Fogd be, Ira, később majd meg fogod nekem ezt köszönni”, majd a kamera nézőpontot vált, és a csecsemő szemszögéből látjuk, ahogy Deadpool megpróbálja megfojtani.
Ez a jelenet tehát biztos, hogy nem lesz benne a filmben (aki megvásárolja viszont majd fizikai adathordozón a filmet, az élvezheti majd a kanapéról), több másik hasonló jelenettel együtt – amit a jó vagy a rossz ízlés miatt kivágtak a filmből.
Tehát készüljünk fel arra, hogy a készítők kicsit extrémebb irányba tolták a filmet – és nincs semmi meglepő abban, hogy felhívják rá a figyelmünket: a gyereket inkább hagyjuk otthon.