A '90-es évek egyik nagy botránya volt a tengerentúlon Sally McNeil története. A testépítésből élő nő ugyanis Valentin nap éjszakáján egy sörétes puskával a saját otthonukban végzett a férjével, a szintén testépítő Ray McNeillel. A nő végül 25 év börtönbüntetést kapott, most pedig egy háromrészes dokumentumsorozat próbálja meg felgöngyölíteni, hogy mi is történt 1995. február 14-én éjszaka.
A Nanette Burstein által készített dokumentumsorozat, A gyilkos testépítő valójában nem is kifejezetten magával, a gyilkossággal foglalkozik. Sokkal inkább az oda vezető hosszú és fájdalommal, szenvedéssel kikövezett utat próbálja meg bemutatni. Mindezt anélkül, hogy egyértelműen állást foglalna egyik vagy másik fél igazsága vagy ártatlansága mellett.
Sally McNeilt lényegében egész életében végig követte az erőszak. Már az édesapja is bántalmazta, majd később a mostohaapja is keményen bánt vele. Utóbbi a saját gyerekeit részesítette előnyben és mindent megtett, hogy ellehetetlenítse Sally életét. Amikor miatta nem mehetett egyetemre, a fiatal nő jelentkezett a haditengerészetbe, ahol hamar megtalálta a helyét.
Itt kezdett el testépítéssel is foglalkozni és itt találkozott az első férjével is, aki szintén testépítő volt. Tőle született két gyermeke, John és Shantina is. Ám az is kiderült róla, hogy ő is erőszakos, ezért gyermekeivel együtt elmenekült tőle.
Később megismerkedett Ray-jel, aki szintén a testépítésben látta a sikerre való lehetőséget. A rendszeres edzést rendszeres szteroidkezelésekkel egészítette ki. A pár a közös érdeklődésnek köszönhetően kívülről boldognak tűnt, de a színfalak mögött egy újabb bántalmazó kapcsolat lapult.
Sally a bíróságon ugyanis azzal érvelt, hogy a gyilkosság éjszakáján önvédelemből húzta meg a ravaszt. Elmondása szerint Ray a kezdetektől fogva fojtogatta és pofozta őt, ha valami nézeteltérésük akadt. Ezt egyébként John és Shantina is megerősítették, akik hozzátették, hogy őket is rendszeresen elfenekelte a férfi.
Az ügyész azonban egészen más megvilágításba helyezte a gyilkosságot. Önvédelem helyett előre megfontolt cselekedetként írta le, amit azzal is alátámasztott, hogy a nő többször is rálőtt a férfira. Az első lövéssel máris leterítette, de nem végzett vele. Ezért visszament a hálószobába, ott újratöltötte a puskát, majd egy második lövéssel befejezte tettét. Sally ugyanis épp olyan hirtelen haragú és lobbanékony volt, mint férje. Állítólag bárkire rátámadt, akiben fenyegetést érzett, legyen az a postás, más gyerekek szülei vagy épp a férjének szeretője.
A dokumentumsorozat sem egyik, sem másik oldalra nem áll, inkább a '90-es évekre jellemző társadalmi hozzáállást próbálja bemutatni arról, hogy mennyire nem vették komolyan akkor a családon belüli erőszakot.