A nyolcvanas évek közepén Hollywood készen állt arra, hogy végre a mozivászonra költöztesse minden idők egyik legnépszerűbb Marvel hősét, Pókembert. Amikor az azóta csődbe ment Cannon Films megszerezte a megfilmesítési jogokat, hozzá is láttak a produkció fejlesztéséhez, de a projekt nem sokkal később a fiókban végezte, és csak akkor került újra szóba a megfilmesítés, amikor a jogok a Carolco céghez kerültek. Ezen a ponton szállt be  James Cameron, akinek eltökélt szándéka volt, hogy maga rendezze meg a produkciót.

Cameron hozzá is látott a munkálatokhoz, megírt egy közel száz oldalas forgatókönyv vázlatot koncepciós rajzokkal együtt, melyek alapján egy, a képregényektől eléggé eltérő eredettörténetről lett volna szó  Arnold Schwarzeneggerrel Doctor Octopus szerepében. A storyboard készen állt, és azt csak margóra jegyezzük meg, hogy eszerint a Brooklyn híd tetején egy szexjelenetet is kaptunk volna Pókember és Mary Jane között.

Csakhogy a jogokra több stúdió is igényt tartott, hosszas pereskedés kezdődött meg, melynek lezárultáig nem volt esély arra, hogy megkezdődhessen a forgatás. Végül a jogi procedúra annyira elhúzódott, hogy a Cameron-féle  Pókemberből végül semmi nem lett, a Carolco becsődölt, és a Marvelre is igen nehéz idők jártak, és mivel a projekt mögül kiesett az elsőszámú produkciós cég, és ezzel együtt elzárult a pénzcsap is, a rendező végül kénytelen volt elengedni a képregény adaptációt, a rajongóknak pedig egészen 2002-ig kellett várniuk, hogy immáron  Sam Raimi  rendezésében a mozivásznon láthassák viszont kedvenc hálószövőjüket.