Mindent a filmről: Angry Birds

MITŐL DÜHÖSEK A MADARAK?

2009 decemberében új őrület söpört végig a mobilvilágon: megjelent egy letölthető telefonos játék, amelyben kis zöld malacok próbálták meg elorozni röpképtelen madarak tojásait. A madarak elég rosszul viselték a dolgot, ami valahol érthető is, hiszen ki az, aki örülne, ha ármányos ormányosok megpróbálnák elrabolni a gyermekeit.

Az Angry Birds – mert hiszen róla van szó – rövidesen minden rekordot megdöntött, és több mint hárommilliárdos letöltési számával máig a legnépszerűbb telefonos játék. Most pedig megérkezett a mozivászonra, és végre megtudhatjuk, hogyan kezdődött a madarak és a malacok ősi háborúja.

John Cohen producer szerint a klasszikus játék tökéletes alapanyagot szolgáltatott a filmhez. „Megvolt benne minden, ami nekünk kellett – magyarázza a producer. – Remek karakterek, egyszerű, de izgalmas konfliktus: többre nincs is szükség egy vicces animációs vígjátékhoz.”

A játék alapötlete egyszerűbb már nem is lehetne: zöld malacok megpróbálják a dühös madaraktól lenyúlni a tojásaikat, vagyis a kicsinyeiket, és a madaraknak vissza kell szerezniük az ivadékokat. Az alkotók az Angry Birdsöt kiadó Rovio csapatával együttműködve erre építették fel a filmváltozat forgatókönyvet. „Történetünk a madarak és a zöld malacok közti konfliktus eredetét kutatja – folytatja Cohen. – Ennek a játéknak, amivel több milliárd órát játszottak világszerte, idáig nem volt háttértörténete. Hát mi pótoltuk a hiányt. Megtartottunk mindent, ami rajongók szívének kedves – legfőképp persze a dühös, repülésre képtelen madarakat, és a tojástolvaj zöld malacokat –, de ettől eltekintve teljesen szabadjára engedtük a képzeletünket, és vadonatúj sztorit találtunk ki.”

„Sokan azt hiszik, hogy mivel játszották a játékot, el tudják képzelni, milyen lesz a film – csatlakozik a producerhez Clay Kaytis, a film egyik rendezője. – Garantálom, hogy tévednek! A nézőket rengeteg meglepetés várja a moziban!”

„Ha meg akarnám határozni a film műfaját, azt mondanám, hogy karaktervezérelt komédia – veszi át a szót a másik rendező, Fergal Reilly. – Adott három szeretni való balfácán: Piros, aki alapból nagyon dühös madár, valamint két haverja, Chuck és Bomba, akiknek szintén gondjaik vannak az indulatkezeléssel. Ők a mi botcsinálta hőseink, akiknek rendbe kell tenniük a lelküket, és a tetejébe még a Madár-szigetet is meg kell védeniük a gaz malacoktól.”

„Piros indulatossága olyan probléma, ami a legtöbb néző számára ismerős lehet – magyarázza Cohen. – Biztos vagyok benne, hogy sok szülő és gyerek azonosul majd a vérmes madárral, aki a film végére megtanulja, hogyan fékezze meg belső energiát, és állítsa azokat nemes célok szolgálatába.”

Ahogy a figurák kezdtek formát ölteni, az alkotók nekiláttak, hogy kiválasszák a színészeket, akik hangjukat kölcsönzik a vicces karaktereknek. „Amikor egy színész belép a hangstúdióba, az eszköztárának legnagyobb részét kénytelen kint hagyni – mondja Cohen. – Nem használhat arcmimikát, gesztusokat, testbeszédet, mindent a hangjával kell kifejeznie. Jason Sudeikis, Josh Gad, Maya Rudolph, Danny McBride, Keegan-Michael Key, Kate McKinnon, Peter Dinglage és a többi színész nagyon élvezte a kihívást, és valósággal lubickolt a szerepben.”

David Maisel executive producer, akinek a nevéhez olyan játékfilmes szériák fűződnek, mint a Vasember (Iron Man), a Thor és az Amerika kapitány (Captain America), 2011 táján épp új projekteken gondolkodott, amikor kipattant a fejéből az isteni szikra: meg kéne filmesíteni az Angry Birdsöt! „A nyolcvan éves édesanyámat megleptem egy iPaddel, és egyik nap hallom ám, hogy Angry Birdsöt játszik – meséli a producer. – Izgalmasnak találtam, hogy van valami, ami összeköti a generációkat, és minden korosztálynak örömet okoz.”

Maisel felvette a kapcsolatot az Angry Birdsöt kiadó Rovie alapítójával, Mikael Heddel. „Kaptam egy hívást Hollywoodból – emlékezik Hed, aki aztán a film executive producere lett. – David Maisel volt a vonalban, és megkérdezte, hogy nem csinálhatna-e mozifilmet az Angry Birdsből. Odáig eszembe se jutott ez a gondolat, de nem kellett hosszan kapacitálnia, hogy igent mondjak.”

Amikor John Cohen hírét vette a készülő filmadaptációnak, azonnal kapcsolatba lépett Maisellel. „Én voltam az első ember, aki felhívta azzal, hogy szeretne beszállni a produkcióba – meséli Cohen. – Iszonyatosan sok órát töltöttem az Angry Birdsszel, és úgy éreztem, hogy nálam megszállottabb rajongója az egész földkerekségen nincs is a játéknak.”

A film elkészítéséhez a Rovio létrehozta a Rovio Animationt, amely megtartotta a kreatív ellenőrzés jogát a karakterek fölött. A kiadó így kívánta biztosítani, hogy azok a kulcselemek, amelyek az Angry Birdsöt népszerűvé teszik, a filmbe is átkerüljenek.

Egy animációs stúdiót nem kis munka a nulláról felépíteni, és a legkülönbözőbb tehetségeket kell hozzá egybegyűjteni. Cohen, Hed és Maisel először is leszerződtette Jon Vitti forgatókönyvírót, aki tömérdek epizódot jegyez a Simpson családból (Simpsons), és A Simpson család – A filmbe is bedolgozott, emellett Cohen munkatársa volt több Jégkorszak (Ice Age) moziban. Ezután felkérték producernek Catherine Windert, aki a Twentieth Century Fox Animationnél George Lucassal dolgozott a Star Wars rajzfilmváltozatán.

2013-ban a Sony Pictures beszállt forgalmazóként, és ez újabb lökést adott a produkciónak.

Winder szerint a fejlesztés során a legnagyobb lelki terhet a játék elképesztő népszerűsége jelentette. „Az Angry Birdsről a világon mindenki hallott – magyarázza a producer. – Egy felmérés szerint több mint 90 százalékos az ismertsége. Szóval nagyon magasra volt feltéve a léc.”

Bár a játék karakterei korábban már megjelentek más műfajokban, mozivásznon még nem szerepeltek, és ahhoz, hogy itt is taroljanak, az alkotóknak fontos döntéseket kellett meghozniuk. A játékban nincs szárnyuk és lábuk, és nem beszélnek: annak idején ez a mobilok technikai adottságaihoz igazodó, tudatos döntés volt a Rovio részéről, a film előkészítésekor azonban Cohenék úgy döntöttek, mindezeken változtatnak.

Ami a madarak otthonát illeti, látványos és gazdag képi világot akartak létrehozni, amely stilizált ugyan, de nem teljesen valószerűtlen. Azt szerették volna, hogy a közeg ismerősen hasson a rajongóknak, de ugyanakkor rengeteg vicces meglepetéssel is szolgáljon.

A két fő helyszín a harsogóan színes, organikus Madár-sziget és a szúrós-szálkás, kellemetlen Malac-sziget: megtervezésükkor az alkotók szabadjára engedték humorukat és képi fantáziájukat.

A FIGURÁKRÓL

„A filmben két alapkérdésre keressük a választ – mondja Reilly. – Hogyan találkoztak a madarak a malacokkal, és mitől lettek dühösek a madarak? Ez volt az a két pillér, amire Jon Vitti felépítette elképesztően vicces forgatókönyvét, középpontban a három szeretni való, fura madárral, Pirossal, Chuckkal és Bombával.”

Lássuk közelebbről főszereplőinket!

PIROS nagyon dühös madár. A Madár-sziget madárparadicsomában él, ártatlan, jóindulatú szárnyasok között, akik gondtalanul élvezik az életet, ellentétben Pirossal, aki nap mint nap fenékig üríti a keserűség poharát. Nincs igazi társasága, általában egyedül mászkál, vagy csekély számú barátján köszörüli a nyelvét. Amikor azonban megérkeznek a malacok, és sötét kis terveiket kezdik szövögetni, ő az egyetlen, aki gyanút fog, és felteszi a megfelelő kérdéseket.

Piros hajlamos szabadjára engedni az indulatait. „Az életben rengeteg kellemetlen helyzettel találkozunk, ami próbára teszik a türelmünket – magyarázza Cohen. – Lábunkra lépnek a buszon, elénk tolakodnak a sorban, végigfecsegik a filmet, amire drága pénzért jegyet váltottunk, és hasonlók. Ilyenkor megpróbálunk jó képet vágni a dologhoz, és kulturáltan viselkedni. Piros azonban nem ez a típus – ami a szívén, az a száján, pontosabban a csőrén. Nem hasonlít a madárkolónia többi tagjára, és a film folyamán az is kiderül, hogy miért.”

A dühös madárnak az eredeti változatban napjaink egyik legnépszerűbb komikusa, Jason Sudeikis kölcsönzi hangját. Sudeikis bravúros szerepformálását egy véletlen segítette. „A felvételek megkezdése előtt kimentem a kocsimhoz – meséli a színész –, és a szélvédőn találtam egy csillagászati összegről szóló parkolási cetlit. Abban a pillanatban megszületett Piros.”

Piros társa a malacok elleni harcban Chuck és Bomba, akiknek szintén megvan a maguk indulatkezelési problémája.

Chuck gyors. Gyorsan jár és gyorsan beszél – sokszor annál is gyorsabban, mint ahogy gondolkodik, és ebből rengeteg gubanc adódik a szigeten. Chuck azonban alapjában véve jóindulatú lény, és amikor Pirosnak segítségre van szüksége, ő az első, aki a szárnyát nyújtja.

Chuck hangja az eredeti változatban Josh Gad, akit legutóbb a Bérhaverok (The Wedding Ringer) című vígjátékban láthattunk. Gladet alaposan megizzasztotta a szerep. „Chuck mindent fénysebességgel csinál – magyarázza a komikus – Fut, repül, fecseg, állandóan pörgésben van. Animációs filmről lévén szó, minden akciót fejben kellett lejátszanom, de szellemileg így is iszonyúan kimerítő volt a felvétel.”

BombA általában kedves és figyelmes, de vannak helyzetek, amik kivágják nála a biztosítékot. Az ő problémáját a szaknyelv agresszív impulzus-kontroll zavarnak hívja (angol neve Intermittent Explosive Disorder, röviden IED). Bomba esetében ez konkrétan azt jelenti, hogyha meglepetés éri, megijesztik vagy felbosszantják, a szó szoros értelmében felrobban. Persze igyekszik fékezni magát, de hát az önfegyelemnek is vannak határai…

Fontos megjegyezni, hogy bár Bomba betegsége a filmben sok poén forrása, a valóságban az IED csöppet nem mulatságos, és pszichiátriai kezelést igényel.

Bombát az eredeti változatban Danny McBride kelti életre, akit többek közt a Király!-ból (Your Highness) és Az elveszettek földjéből (Land of the Lost) ismerhetünk.

„Bomba fejlődni akar, szeretné megzabolázni robbanékony természetét – magyarázza a színész. – Amúgy nagyon jóindulatú fickó. Csak az a baj, hogy bármilyen apróságtól képes kiakadni. Betegsége sok bosszúságot okoz neki és környezetének, ám amikor a malacok színre lépnek, aranyat ér.”

MATILDA valamikor maga is dühös madár volt, de a Zen tanulmányozása lenyugtatta, és most indulatkezelő tanfolyamokon adja tovább tapasztalatait a rászorulóknak. Állhatatosan próbál segíteni Pirosnak, Chucknak és Bombának, tanítványai azonban kevés sikerélményhez juttatják.

Matilda eredeti hangja Maya Rudolph. „Matilda igen buzgó hölgy, teli energiával és jóindulattal – mondja a figuráról a színésznő. – Pirosék azonban kihozzák belőle a legrosszabbat.”

LEONÁRD a malacok vezére. Büszke, önző és hiú, egyszóval igazi disznó. Nem csoda, hogy Piros tollai felborzolódnak tőle. „Leonárd lenyűgöző figura – jellemzi a figurát eredeti szinkronhangja, Bill Hader. – Piros kivételével az összes madár bedől a karizmájának.”

A BÜSZKE SAS a Madár-sziget legendás hőse, akinek a dicsőségét hatalmas szobor hirdeti a szigeten. Ám évek óta senki sem látta, és egyesek már abban is kételkednek, hogy valaha is létezett. Amikor Pirosék magukra maradnak kételyeikkel, úgy határoznak, megkeresi a titokzatos vezért, akit a Trónok harcából (Game of Thrones) ismert Peter Dinklage szólaltat meg. „A nagy hős nincs jó formában – magyarázza Dinklage. – De még egyszer, utoljára összekapja magát, és megtanítja a fiatalokat, hogyan léphetnek a nyomdokaiba.”

A ZENÉRŐL

Az Angry Birds – A film nem csak poénokkal van tele, hanem nagyszerű, eredeti zenékkel is. A vadonatúj számok egyik a Friends, amit a country műfaj királya, Blake Shelton komponált a filmhez.

„Nagyon izgultam, mert még sosem írtam filmzenét – árulja el az énekes-dalszerző. – John megmutatott pár kulcsjelenetet, amiből nagyjából összeraktam a történetet, ezután Jessi Alexenderrel nekiültünk a munkának. Nem volt könnyű dolgunk, mert olyan nótát kellett összehoznunk, ami nem csak az adott jelenethez kapcsolódik, hanem a film egészéhez is.”

„A Friends dupla fenekű nóta – magyarázza Cohen. – Akkor hangzik el, amikor a malacok megjelennek a Madár-szigetre, és arról győzködik a szárnyasokat, hogy nem kell tőlük félni. Vagyis egy ármányos terv része. De ha kiemeljük környezetéből, érvényesen és gyönyörűen szól a film központi motívumáról, Piros, Chuck és Bomba rendhagyó barátságáról.”

Shelton mellett még számos világsztár anyagát hallhatjuk a filmben. Charli XCX Steve Aokival, az elektro house nagymesterével közösen hozta össze a rave-jelenet zenéjét, Demi Lovato pedig vadonatúj feldolgozásban adja elő az „ I Will Survive” című Diana Ross-klasszikust.

A PRODUKCIÓRÓL

A Rovio fejlesztői annak idején a mobiljátékok követelményeihez igazodva leegyszerűsítették a figurákat és a háttereket, a film alkotói viszont szemgyönyörködtető látványt álmodtak. Ezért a műfaj kiválóságait, a Sony Pictures Imageworks animációs csapatát hívták segítségül.

Legelőször is a kétdimenziós, ikonszerű figurákat kellett átültetni 3D-be. „Az eredeti játékban egyszerű, stilizált madarak szerepelnek – magyarázza Francesca Natale művészeti rendező –, akik nem tudnak beszélni, se járni. Ilyen formában nyilván nem éltek volna meg a mozivásznon, sokkal jobban ki kellett őket dolgozni. Ugyanakkor arra is ügyelnünk kellett, hogy megmaradjon az eredeti karakterük, amit többmilliárd rajongó imád.”

Nézzük, Pirosnál hogyan zajlott az átalakítás! Még mielőtt a számítógépes modellezés elkezdődött volna, Natale tollal és ceruzával százféle lehetséges változatot készített a figuráról. „Mindenekelőtt arról kellett döntenünk, hogy milyen legyen a külseje, madárszerű, vagy inkább emberi – avat be a művészeti rendező. – Sok próbálkozás után abban maradtunk, hogy Pirost és a többi madarat erőteljesen antropomorfizáljuk. Szárnyakat sem kaptak, inkább a kezüket tettük szárnyszerűvé.”

A malacok esetében szintén leegyszerűsített grafikus ikonokat kellett részletesen kidolgozott rajzfilmfigurákká átalakítani, de úgy, hogy megmaradjon az eredeti karakterük. Itt azonban felmerült még egy kérdés: a malacok egyformák legyen, vagy különbözőek?

„Végül a második megoldás mellett döntöttünk – magyarázza Natale. – A filmben tömérdek malac jelenik meg, akik összehangoltan cselekszenek, valahogy úgy, mint egy kaptár méh. Együtt arctalan masszát alkotnak, de ha közelebbről szemügyre vesszük őket, mindegyiknek megvan a maga egyéni karaktere és speciális szerepe.”

Amikor a végleges tervek elkészültek, Natale továbbította őket Leo Sanchez Barbosa digitális tervezőművészhez, aki a kétdimenziós rajzokat 3D objektumokká alakította. A művelet végeredményeként több mint 130 különböző madár és 100 malac várta, hogy életre keljen a számítógépen.

Amikor a vizuális hatások supervisora, Danny Dimian meglátta a malacok egyszerűnek tűnő terveit, már tudta, hogy egész pályafutása egyik legnehezebb feladata vár rá. „Francesca és Clay sima formákat és tiszta körvonalakat képzelt el, ugyanakkor azt szerették volna, ha a figurák sokfajta fajta mozgást tudnak végrehajtani – fejtegeti Dimian. – Márpedig ez így együtt nagyon kemény dió, mert minél egyszerűbb a figura, a néző annál könnyebben észrevesz minden apró hibát, és még az alak legkisebb változását is kiszúrja. Úgyhogy végül is nagyon komplex modelleket készítettünk, és az egyszerűnek látszó formák mozgatása iszonyúan fejlett technológiát vett igénybe.”

„A madaraknál a tollkezeléssel izzadtunk meg – folytatja Dimian. – A madarak alapjában véve egyszerű konstrukciók, de az anyagtulajdonságaik roppant összetettek. El kellett döntenünk, hová teszünk tollakat, hová bundát, és mit hogyan kezelünk. Szóval ugyanaz volt az helyzet, mint a malacoknál: kiderült, hogy nincs bonyolultabb, mint az egyszerűség!”

Ezután következett a tényleges animáció. Pete Nash animációs supervisor arra bíztatta munkatársait, hogy sohasem a könnyebb megoldásokat keressék, és hatalmas, bonyolult beállítások sorával lepte meg csapatát.

„Ezek a tömegjelenetek tervezési szempontból azért húzósak, mert rengeteg szereplő van jelen, és mindegyik csinál valamit – magyarázza Nash. – Abban a jelenetben például, amikor a malacok ellopják az összes tojást, valamennyien rohannak, de a mozgásuk bonyolult koreográfiát követ, és közel száz figurát látunk egyszerre a vásznon. A filmben még sok ilyen bonyolult jelenet van, szóval sokat kínlódtunk, de ugyanakkor nagyon élveztük a munkát.”

Piros mint főszereplő kiemelt figyelmet kapott az alkotóktól. A legtöbbet a dühtörései megtervezésével pepecseltek.

„Többféle módot is kipróbáltunk a folyamat megjelenítésére – fejtegeti Nash. – Először gyors, drámai vágásokkal próbálkoztunk, valahogy úgy, mint a spagetti westernekben: közeli a szemöldökéről, vágás az ökölbe szoruló öklére, a megcsikorduló fogaira, és így tovább. De aztán egy finomabb módszer mellett döntöttünk. Lefilmeztem magamat, ahogy elönt a düh, és azt láttam, hogy egészen apró rezdülések kísérik a fokozódó indulatot. Úgyhogy Pirosnál is hasonlót próbáltunk megvalósítani. De felhasználtuk a Jason Sudeikissel készült referencia felvételeket is: például leloptuk azt a jellegzetes kis félmosolyt, amit a gunyoros beszólásoknál használt.”

Pirossal ellentétben Chucknál nem volt szükség semmiféle finomkodásra. „Chuck a leghajszoltabb figura a filmben – magyarázza Nash, – Mindent őrületes sebességgel csinál, ezért nála a váltások is gyorsak és kontrasztosak.”

Bombánál Nashéknek azt kellett kitalálniuk, hogyan érzékeltessék mozgással a figura legfőbb problémáját: magát a gondolkodást. „Bomba tényleg keményen próbálkozik – mondja a vezető animátor. – Látjuk, ahogy az állát simogatja, az ajkát rágja, a homlokát ráncolja, szóval iszonyú elszántan töri a fejét. És a végén persze nem jut semmire.”

„A felrobbanások akaratától függetlenül történnek – folytatja Nash. – Nem szándékosan csinálja, egyszerűen csak elveszti a kontrolt. Pedig küzd, megpróbálja visszatartani magát, de aztán kiguvad a szeme, átszakad a gát, és bumm, jön a robbanás.”

Matilda figurája megint csak más szempontból jelentett nehézséget. „Ő látszólag egy kedves new age-es hölgy, a mozgása harmonikus, mindent finoman, elegánsan csinál – jellemzi a karaktert Nash. – Aztán hirtelen kitör belőle a boszorkány, majd visszazökken, és folytatja, mintha mi se történt volna. Nála ezekre a váltásokra kellett nagyon odafigyelnünk, hogy a poénok működjenek.”

A film képi világának összecsiszolásáról Pete Oswald díszlettervező gondoskodott. Nem volt könnyű dolga, hiszen csak madarakból 130 önálló karakter van, malacokból pedig több ezer. A stílus semmihez sem hasonlítható, a színpaletta és a világítás is szokatlan.

„A figurák egyszerűségének megvolt az az előnye, hogy a környezetüket alaposan megbolondíthattuk – magyarázza Oswald. – Stilizált hatásra törekedtünk, de azért meg akartunk őrizni némi valószerűséget. Ez a világ ismerős, de izgalmas, teli van meglepetésekkel. A formák gömbölydedek, kicsit túlzók, helyenként rajzfilmszerűek, a textúrájuk viszont valódi anyagokat idéz. A fák kérge például madártollra hasonlít.”

A színpaletta is a való életből merít. „A játék koloritja nagyon egyszerű, gyakorlatilag alapszínekből áll – folytatja a díszlettervező. – A filmben ezt is továbbfejlesztettük, rafinált, élénk színeket alkalmaztunk. A madaraknál arra azért ügyeltünk, hogy elüssenek a háttértől. Ez különösen igaz a főszereplőre, Pirosra – az ő színárnyalatát egyetlen más madárnál sem alkalmaztuk, hiszen a legzsúfoltabb tömegjelenetben is mindig pontosan tudnunk kell, hol van a főszereplőnk.”

A film elejére került az egyik legbonyolultabb tömegjelenet, amikor Piros kilép a bíróságról, és végigsétál a főutcán. „Ebben a jelenetben az egész falut látjuk – fejtegeti Oswald. – A csapatommal a település minden kis részletét megterveztük, rajzokat, festményeket, számítógépes previzualizációk tömegét készítettük, hogy beállítsuk a távolságokat és a jelenet tempóját. A főutca szélességéről is sokat vitatkoztunk, mert ha túl széles, aránytalanul nagynak tűnik a falu, ha meg túl keskeny, a poénok nem működnek.”

Fontos helyszín Piros háza, amely a tengerparton áll, távol a sziget többi lakójától. „A szigeten a madarak kunyhói puha, természetes anyagokból készülnek, kivéve Pirosét, aki vakolt házban lakik – mondja a díszlettervező. – A kertjében kaktuszok nőnek, és egy nagy pálmafa, a tetején tüskékkel. Aki itt körülnéz, azonnal tisztába kerül Piros lelkivilágával.”

Több mint 90 helyszín szerepel a filmben. „Arra törekedtünk, hogy folyamatosan megjelenítsük az ellentétet a két sziget, a kétfajta civilizáció között – magyarázza Oswald. – A madarak szigetén minden organikus, természetes, még elektromosság sincs. A malacokén a civilizáció minden vívmánya jelen van, a villanyáramtól a robbanóanyagokon át az autókig és a repülőgépekig. A Madár-szigeten fából vannak a poharak, a Malac-szigeten fémből vagy üvegből.”

„A malacok világában ugyanakkor nincs értelmes rend, minden összevissza áll – folytatja a díszlettervező – , a madarak viszont gondosan, művészi ízléssel alakítják ki környezetüket. A malacok függőlegesen építkeznek, imádnak mindent egymásra halmozni; az épületeik túl magasak és ingatagok, így remek célpontot nyújtanak a szigetre érkező madaraknak a film látványos akciójelenetében.”

„Amikor a Malac-szigetet felépítettük, kisebb blokkokban gondolkodtunk – veszi át a szót Danny Dimian, a vizuális hatások supervisora. – A város egyszerű, Lego-szerű építőkockákból áll össze, amelyeket sokféleképpen tudtunk felhasználni.”

Ugyanezt a trükköt használták a Madár-sziget megtervezésekor. „Hatalmas könyvtárat hoztunk létre növényekből, fákból, bokrokból, amelyek mindegyike madárszerű motívumokat hordozott – folytatja Dimian. – A könyvtár elemeit aztán szabadon kevertük, kicsinyítettük-nagyítottuk, viszonylag kevés alapelemből így tudtuk létrehozni azt a nagyon gazdag látványt, ami a vásznon 3D-ben megjelenik.”

És ahogy a kisgyerek boldogan rombolja le, amit korábban hatalmas munkával felépített, Damianék is kéjes örömmel zúzták szét a malacok városát. „Amikor a madarak a film végén visszavágnak a malacoknak – spoilerezik Damian –, minden, amit összeraktunk, elemeire hullik. Lehet, hogy gyermeteg vagyok, de iszonyúan élveztem ezt a befejezést.” (Intercom)