A film története az amerikai polgárháború idején játszódik. Egy sebesült északi katona menedéket talál egy virginiai bentlakásos leányiskolában. A lábadozó jövevény megpróbálja belopni magát a világtól elzárt magányos nők szívébe, ám terve kudarcba fullad: a nevelők és a növendékek előbb egymás ellen fordulnak, majd ráeszmélnek, ki az igazi ellenség.
Sofia Coppola Thomas Cullinan azonos című regényéből írta a Csábítás forgatókönyvét. A regényt 1971-ben a legendás rendező, Don Siegel már filmre vitte Clint Eastwoddal a főszerepben, hazánkban A tizedes háreme címmel került videóforgalmazásba.
1864-ben járunk, három éve tart már az amerikai polgárháború. A rendező-forgatókönyvíró Sofia Coppola arra a kérdésre kereste a választ, hogyan viselkedtek a polgárháborús időkben a világtól elszigetelt déli nők. Kimondottan női szemszögből szerette volna elmesélni ezt a történetet, és ebben kedvenc színésznői, Kirsten Dunst és Elle Fanning voltak segítségére, akikhez Colin Farrell és Nicole Kidman is csatlakozott.
Colin Farrell elképesztőnek találta a forgatókönyvet. „Háború idején elvész az ártatlanság, ez talán a legfőbb üzenet – mondja a színész. – A film arra is rámutat, hogy minden emberből előhozható a benne szunnyadó állat még akkor is, ha nem a frontvonalban harcol. A bennünk rejlő rémületes fenevad megidézése időtlen téma.”
„A műfaj: déli gótika, ahol csöndesen gyöngyözik a matéria a fedő alatt, amíg el nem éri a forráspontot, és akkor minden robban – mondja Kirsten Dunst. – Nem klasszikus horrorfilmről beszélünk, de a borzalom ott lopakodik minden jelenetben. Iszonyatos a feszültség és sejteni lehet, hogy elkerülhetetlen a tragédia. Az már csak hab a tortán, hogy mindez nők zárt közösségében zajlik. Amikor Sofia pár éve először említette nekem a filmötletet, az volt a benyomásom, hogy a női téma miatt érdekli a történet.”
„Izgalmasnak találtam, hogy itt van ez a sok nő egy hófehér klasszicista kúriában, és hirtelen betesszük Colint az események középpontjába, felkavarva az állóvizet – veszi át a szót Nicole Kidman. – Sofiát pedig régóta csodálom a fantasztikus hangulatú filmjei miatt, úgyhogy örömmel vágtam bele a projektbe.”
A leányiskolában merev rituálé szerint élnek nevelők és növendékek. „Parancsszóra felkelnek, mint katonáéknál, és kimennek dolgozni a kertbe – magyarázza Elle Fanning. – Imádkoznak, zongoráznak, franciaórát vesznek, megvacsoráznak és nyugovóra térnek. Aztán jön ez a sebesült katona, és a gondosan dresszírozott kis világuk a feje tetejére áll.”
„Kevés film ábrázolja, milyen a nők sorsa háború idején – mondja Anne Ross látványtervező. – Sofia a lelkek mélyére ás, hogy megmutassa, milyen vonzalmak és feszültségek ébrednek egy zárt női közösségben. Alaposan fel kellett készülnünk, hogy hitelesen ábrázolhassuk a kort és a környezetet. Olyan forrásokból merítettünk inspirációt, mint A piknik a függő sziklánál című film vagy John Singer Sargent portréi.”
Déli hölgyek etikettje
A film szereplői komoly beavatási folyamaton estek át: el kellett sajátítaniuk a korabeli szokásokat. Hogyan kell tintába mártott tollal írni, miként alkalmazandó a nyomókötés, milyen tartással vonuljunk, ha rakott szoknya van rajtunk? A tőzsgyökeres déli Elle Fanning számára mindez nem jelentett gondot. „Georgiai származású lány vagyok, és nagyjából olyan értékek alapján neveltek, mint a film szereplőit. Szóval nem áll tőlem távol, ha úgy kell viselkednem, mint egy úrinő. De azért a felkészülés elég kemény volt, hetekig tánc- és illemtanárral gyakoroltunk.”
„A sebesült katona és a sok összezárt nő viselkedését a szigorú etikett szabályozza, amíg valaki ki nem lép a szerepéből, és attól kezdve nincs pardon – magyarázza Farrell. – A karakteremet eredetileg nem úgy képzeltem el, hogy túlságosan pallérozott lenne, de Sofia arra kért, hogy én is vegyek tánc- és illemórákat, úgyhogy fölszedtem egy kis kultúrát.”
A színésznőknek napi egy órán át gyakorolniuk kellett azt az akcentust, amely a különböző államokból származó karaktereikre jellemző. A Nicole Kidman által alakított Miss Martha például különösen jellegzetes déli dialektusban beszél. „Időnként karakterben maradtam, és forgatáson kívül is déli tájszólásban beszéltem, amin mindenki jól szórakozott” – meséli a színésznő.
Oona Laurence, Angourie Rice, Emma Howard és Addison Rie>Interjú Sofia Coppolával
- Korábban azt nyilatkozta, hogy igyekszik személyes filmeket készíteni. A Csábításban ez a személyesség hol érhető tetten?
- Mindig utólag derül ki, elsőre sosem tudom. Egy biztos: ebben a történetben az érdekelt, hogyan viselkednek a maguk zárt világában élő nők, amikor hirtelen egy férfi csöppen közéjük.
- A Csábítás visszatérést jelentene korábbi kedvenc témájához, amikor női közösségek dinamikáját vizsgálta? Az Öngyilkos szüzekben a szüleik által a világtól elzárt lányok életét vette górcső alá, a Marie Antoniette-ben egy királyi udvar belterjes világát térképezte fel, a Lopom a sztáromban celebrajongó csajbandát mutatott be, akik felcsapnak bűnözőnek.
- Igen, a női csoportdinamika mindig is nagyon érdekelt. Ebben a történetben részben az fogott meg, hogy ugyanúgy világtól elzárt nők a szereplői, mint az Öngyilkos szüzekben, ám ezúttal különböző korú és életúttal rendelkező nőkről van szó, akik mind a maguk módján viszonyulnak egy bizonyos férfihoz.
- Hogyan talált rá Thomas Cullinan regényére?
- Barátnőm, Anne Ross látványtervező mesélt az 1971-es Don Siegel-filmről, amit nem ismertem, de tudtam, hogy szakmailag nagyra értékelik. Megnéztem, és a sztori beleült a fejembe – fura volt és várlatlan fordulatokkal lepett meg. Soha nem gondoltam arra, hogy remake-et készítsek, de ettől az élménytől valamiért nem tudtam szabadulni, úgyhogy elolvastam a könyvet. Az jutott eszembe: mi lenne, ha női szemszögből mesélnénk el ezt a történetet? Hiszen a téma univerzális, nők és férfiak hatalmi harca.
- Felmerült-e, hogy megváltoztatja a helyszínt és a kort?
- Tényleg többen is mondták, hogy tegyem át más korba és helyre a történetet, de izgalmasnak találtam a polgárháborús Délt. Akkoriban a nőket arra nevelték, hogy nyájas és dolgos háziasszonyok legyenek, és az életük a férfiak körül forgott. De mi történik, amikor a férfiak hirtelen eltűnnek a háború miatt, és a nőknek egyedül kell helytállniuk?
- Vagyis nem annyira remake-ről, mint inkább adaptációról beszéletünk. A regény férfiszempontú alkotás?
- Az író férfi, de női szempontból ismerjük meg a történetet. Minden fejezetet más nő mesél el.
- Mi volt az, amit megtartott a regény komponenseiből, és mit hagyott ki?
- Néhány momentumról valóban úgy gondoltam, hogy mesterkélt, úgyhogy ezeket kihagytam. S habár azért maga a történet is eléggé hajmeresztő, igyekeztem annyira valószerű világot teremteni, amennyire csak lehet. A regényben a katona ír származású. Amikor meghallottam Colin Farrell autentikus ír akcentusát, eldöntöttem, hogy McBurney ír marad, mert így még egzotikusabb lesz a kúriába zárt nők számára. Azzal óvatosan bántunk, hogy hősünk zsoldos: azért fizetik, hogy valaki helyett elmenjen a jenkik háborújába. Azt akartam, hogy elbűvölő férfi legyen, akiért odavannak a nők. Colin esetében ez a jófiú/rosszfiú kettősség tökéletesen átjön.
- Az 1971-es változatban van egy afroamerikai karakter, Hallie, akit Mae Mercer alakít. Az ő története mennyire foglalkoztatta?
- Nem akartam, hogy egy rabszolga is legyen a Csábításban, mert ez rendkívül súlyos téma, de a mi filmünk nem erről szól, és nem akartam csak úgy futólag érinteni. A Csábítás a háború alatt összezárt nők története, és erre akartam koncentrálni.
- Említette, hogy a sztori meglehetősen hajmeresztő. Élvezte, hogy bizonyos mértékben thrillert készít?
- Ott motoszkált bennem, hogy a sztori némileg emlékeztet az 1990-es Tortúrára, ahol ugyebár foglyul ejtenek egy férfit. A Csábítás nagy kihívás volt számomra, mert soha nem foglalkoztam még ilyen témával. Az egész teljesen kívül esik a komfortzónámon, de pont ez volt benne az érdekes. Kicsit ki is kellett vetkőznöm magamból, mert ennél visszafogottabb vagyok, mégsem bántam meg, hogy belevágtam.
- Vizuálisan mi inspirálta?
- Ez mindig egy csomó dologból tevődik össze. Nézegettünk portrékat a polgárháborús időkből, de William Eggleston hetvenes évekbeli képei is beindították a fantáziánkat, amiket lányokról készített. A Tess című film is fontos kiindulópont volt, meg Hitchcock művei, ahonnan a feszültségkeltést tanultuk.
- A filmben alig van zene, leginkább a tücskök muzsikálnak. A távolból hallatszik az ágyúdörgés, ami azt jelenti, hogy a háború nincs is olyan messze.
- A hőseink olyan visszafogott életet élnek, hogy nem alkalmazhattunk szimfonikus zenekart. Megmaradtunk minimálban. Úgy éreztem, sokkal nagyobb feszültséget kelt, ha a ciripelés hátterében az ágyútűz állandó moraja hallatszik. Ezek a nők ehhez szoktak hozzá.
- Miért Nicole Kidmanre osztotta Miss Martha szerepét?
- Kedvelem Nicole alakításait, különösen, ha kissé elvetemült figurát játszik, mint például a Majd’ megdöglik érte című filmben. Már régóta szerettem volna vele dolgozni. A forgatókönyv írása közben őt képzeltem el erre a szerepre, és ez sokat segített. Tudtam, hogy gondosan felépíti majd a karaktert, humort és érzelmet visz bele. Ráadásul olyan tekintélyt tud sugározni, hogy azonnal tudni, itt ő a főnökasszony.
- Mi az, hogy! Amikor Miss Martha McBurney-vel társalog, az az ember benyomása, hogy ő a tábornok, akinek egy bakával van dolga.
- Ebben van valami, de nem akartam, hogy Miss Martha valamilyen szabvány zárdafőnök legyen. A filmben minden lány – a korától függetlenül – egy-egy tipikus déli szépséget testesít meg, miközben Miss Martha nagy napjai már leáldoztak. Tisztában van vele, ma már az a legfontosabb feladata, hogy vigyázzon a többiekre; erősnek kell lennie, amikor folyton ágyúk dörögnek a határban.
- Egyik kedvenc színésznője, Kristen Dunst kapta az egyik főszerepet.
- Szeretem őt különböző korokba repíteni, mert minden környezetben hiteles. Most azért bíztam rá Edwina szerepét, mert ő egyáltalán nem olyan, mint ez az elnyomott és végtelenül törékeny tanítókisasszony. Hasonló megfontolás vezérelt, amikor Elle Fanningre osztottam a gonosz lány szerepét: ő annyira kedves és jóindulatú, hogy el sem tudnánk képzelni róla ennyi romlottságot.
- Hét éve már dolgozott Elle-lel a Made in Hollywoodban. Mi változott azóta?
- Akkor 11 éves volt, és kész őrület, hogy már 18 elmúlt, amikor a Csábítást forgattuk. Ugyanaz a személyiség maradt, csak közben kicsit felnőtt. Továbbra is belengi valami gyermeki ártatlanság, és ugyanúgy csodálom a hihetetlen tehetségét, mint annak idején.
Az általa megformált Alicia végtelenül hiú és önmagába szerelmes teremtés. Tisztában van azzal, milyen hatással van a férfiakra, és vissza is él ezzel. Valósággal megbabonázza McBurney-t. A könyvben is férfifaló bestiaként szerepel. (UIP-Duna)
