Csábítás (2017)

Thomas P. Cullinan azonos című regényéből már készült egy feldolgozás 1971-ben, Don Siegel rendezésében, valamin Clint Eastwood, Geraldine Page és Elizabeth Hartman főszereplésével. A tizedes háreme jól kibontotta és körüljárta a Cullinan regénye ált... teljes kritika»

Sokkal többet vártam tőle, semmi csavar vagy furfang nem volt benne. Nekem túl egyszerű volt, mélyebb sztorit vártam erősebb karakterekkel ilyen szereposztás mellett.

Francis Ford Coppola lánya, Sofia szépen kikupálódott mint filmrendező, s néhány igazán érdekes és izgalmas film után (Öngyilkos szüzek, Elveszett jelentés, Marie Antoinette) előállt egy „művészfilmes” darabbal, amelyért Cannes-ban el is hozta a Legj... teljes kritika»

Nem volt egy kiemelkedő film, de azt a középszerűséget, ami nézhetővé teszi azt megtudja ütni. Azonban akadt benne jó pár lejtő ami miatt csak ezt érzi az ember. Szerencsére az ilyet is könnyebben beveszi a gyomrom.

Ez tipikusan egy olyan film, amit jobb lett volna rövidfilmként elkészíteni. A lényeges jelenetek, amivel nem csak az időhúzásra törekedtek, körülbelül 20-30 percet tesz ki. Borzasztóan lassú a film folyása. Nem szeretném a rendezőt vagy a színészeke... több»t kritizálni, mert itt a történet az, ami nem elég érdekes. Bár az vicces volt ahogy a legkisebbek is próbáltak a katona kedvében járni. A sok már-már idegesítő bájcsevej után szinte felüdülés volt amikor kicsit bedurvult a sztori. Számomra ott vált érdekessé a történet. Nem tudom mások hogy voltak vele, de ez a rengeteg félhomályos jelenet meglehetősen hatásos altatónak is bizonyult.

Sofia Coppola nem tartozik a kedvenceim közé, az „Utolsó jelentés” nálam valahol a legunalmasabb filmek utolsó helyezettjei között van. Most mégis megnéztem ezt a munkáját, mert össze akartam hasonlítani a ’71-es feldolgozással. Szerintem a Siegel fé... több»le rendezés a nyerő! Hiába a 2017.évi Arany Pálma a rendezésért, ez egy meglehetősen unalmas, vontatott adaptáció, csak a jó szereplők emelik a színvonalát. Sokan dicsérik az operatört, olyan látványt emlegetnek, amelyet képként felakasztva szívesen látnának a szobájuk falán, én nem tudom. Valószínűleg az volt a baj hogy nem moziban láttam, a PC monitorján a sötétség dominált. Nagyon hittek a modern szuper fényérzékeny nyersanyagban, alig használtak világítást. Még a szabadban játszódó jeleneteket is szürke masszaként jelent meg a képernyőn. A két feldolgozást 24 óra alatt néztem meg és egy dologban nagyon biztos vagyok: ha John McBurney tizedesre akarok visszaemlékezni, Clint Eastwood vonásai jelennek meg előttem.

A feszültség keltést tovább is lehetett volna fokozni, akkor még kiélezettebb lett volna. Könyvben jobban tetszett, de a filmes megvalósítás sem volt rossz.