Az amerikai polgárháború idején járunk. A fogságba esett, sebesült északi katonát a konföderációsok egy bentlakásos leányiskolában tartják bezárva. A fogoly megpróbálja belopni magát az ott élő magányos nők szívébe. A nők előbb egymás, majd a katona ellen fordulnak... (Forgalmazza: UIP-Duna Film)
(ps)Francis Ford Coppola lánya, Sofia szépen kikupálódott mint filmrendező, s néhány igazán érdekes és izgalmas film után (Öngyilkos szüzek, Elveszett jelentés, Marie Antoinette) előállt egy „művészfilmes” darabbal, amelyért Cannes-ban el is hozta a Legjobb rendezőnek járó díjat. De milyen is ez a Csábítás, vagy úgy is kérdezhetném: ki kit fog/akar elcsábítani? Az amerikai polgárháború idején járunk, a déliek területén. Adva van egy, a háborútól elzárt iskola két felnőtt hölggyel és négy ifjú leányzóval, s ők köszönik szépen, élnék is a megszokott mindennapjaikat (francia nyelvórákkal, kertészkedéssel, hímzéssel stb.) csakhogy az egyik kishölgy megtalálja a kertben az északiak oldalán harcoló tizedest. Mivel keresztény neveltetésű hölgyekről van szó, segítenek a katona felépülésében, ám ahogy telik az idő, felszínre törnek olyan alapvető dolgok, mint az elfojtott nemi vágyak, illetve az is, hogy a hölgyek mégiscsak egy ellenség oldalán harcoló férfit istápolnak. Az igazi fordulópontot pedig egy bizonyos légyott és az azt követő baleset fogja meghozni. Erényként mindenképp kiemelném, hogy a hangulatteremtés remek: korhű jelmezek, régi időt megidéző ház és környezet, amelyben mégis fojtogató a légkör. Emellett a nagyszerű színészi játékkal kiegészülve végig jól adagolt feszültség köszön vissza a vásznon. Kiemelhető még, hogy a Colin Farrell által alakított tizedes elsőre úgy tűnik, hogy végig az őt körülvevő hölgyeknek van kiszolgáltatva, ám történik egy izgalmas törés a sztoriban (konkrétan: egy láblevágás), s emiatt azt hinnénk, hogy ez a kiszolgáltatottság csak tovább fokozódik, ám nem ez fog történni. Nagyon nem. Amit viszont szintén nem lehet figyelmen kívül hagyni: a meglepően rövid játékideje ellenére nagyon lassan építkezik, s e lassú felvezetéshez képest az előbb említett fordulópont után elég gyorsan megtörténik a levezetés, amely meglátásom szerint egy igencsak művészieskedő záró képsorral záródik. Ahhoz képest, hogy Cannes-ban a rendezést díjazták, azt kell mondanom, hogy ennek a filmnek inkább a forgatókönyve (s lehetséges, hogy az irodalmi alapja) az erős. Bevallom, kissé másra számítottam a Csábítással kapcsolatban, s bár voltak pozitívumai - s hát azért nem semmi szereplőgárdát vonultat fel - mégis úgy érzem, hogy a film eleje elképesztően vontatottan vánszorog. Majd mindössze kb. 20-25 percnyi feszültséget kapunk, aztán az előkelő hölgyek úgy oldják meg a problémát, mintha egy hat órai teadélutánt kellene megszervezniük, s számomra ez a végkifejlet nem ütött akkorát, ami feledtethette volna a kezdeti lassú kibontakozást. Ugyan nem átlagos filmről van szó, de számomra mégis csak három csillagot érdemel.
Sofia Coppola nem tartozik a kedvenceim közé, az „Utolsó jelentés” nálam valahol a legunalmasabb filmek utolsó helyezettjei között van. Most mégis megnéztem ezt a munkáját, mert össze akartam hasonlítani a ’71-es feldolgozással. Szerintem a Siegel féle rendezés a nyerő! Hiába a 2017.évi Arany Pálma a rendezésért, ez egy meglehetősen unalmas, vontatott adaptáció, csak a jó szereplők emelik a színvonalát. Sokan dicsérik az operatört, olyan látványt emlegetnek, amelyet képként felakasztva szívesen látnának a szobájuk falán, én nem tudom. Valószínűleg az volt a baj hogy nem moziban láttam, a PC monitorján a sötétség dominált. Nagyon hittek a modern szuper fényérzékeny nyersanyagban, alig használtak világítást. Még a szabadban játszódó jeleneteket is szürke masszaként jelent meg a képernyőn. A két feldolgozást 24 óra alatt néztem meg és egy dologban nagyon biztos vagyok: ha John McBurney tizedesre akarok visszaemlékezni, Clint Eastwood vonásai jelennek meg előttem.
A film költségvetése 10,5 millió dollár volt és jelenleg 27 millió bevételnél tart világszerte. (2018.01.25.)
(Bob )A forgatás alatt Nicole Kidmant egy polgárháborús szakértő instruálta a korszak sebellátási szokásairól.
(ArpiHajdu és Réci )Sofia Coppolanak volt némi összetűzése Kirsten Dunst-tal, ugyanis azt szerette volna, ha a színésznő lefogy pár kilót a szerep kedvéért, ő azonban erre nem volt hajlandó.
(ArpiHajdu és Réci )