Mindent a filmről: Két királynő

A születési jog szerint Máriának volt egy trónkövetelő riválisa I. Erzsébet (Margot Robbie) személyében, aki Anglia királynőjeként uralkodott. A korábbi közvélekedéssel ellentétben dr. Guy kutatásai új eredményt hoztak: ezek alapján Mária rátermett politikus és céltudatos vezető volt, aki szövetséget akart kötni unokatestvérével, Erzsébettel. Mária olyan korban küzdött örökségéért, amikor a szuverenitásra törekvő női uralkodókat undorító pokolfajzatoknak bélyegezték. A trónjukért folytatott harcban Mária és Erzsébet eltérő stratégiákat alkalmaztak, ami a házasságot és a gyermekvállalást illeti. Mária ellen folyamatos karaktergyilkosság zajlott, elképesztő hazugságokat terjesztettek róla, szexuális kicsapongásokkal vádolták. Árulás, lázadás és összeesküvések keserítették meg a két királynő életét – közeledésük nem volt lehetséges, és mindketten megtapasztalták, milyen szörnyű árat követel a hatalomért folytatott harc.

A történelmi tények

Mária, Skócia királynője 1542. december 8-án született. Csupán hatnapos volt, amikor apja, V. János király meghalt, és ő örökölte a skót trónt. Gyermekkorának nagy részét Franciaországban töltötte, míg Skóciát régensek kormányozták. 1558-ban férjhez ment a francia trónörököshöz, aki egy évvel később Franciaország királya lett II. Ferenc néven. Ám Mária csak egy évig, Ferenc haláláig volt hitves királynő. 1661-ben hazatért Skóciába, hogy visszakövetelje a trónját.

Az 1533. szeptember 25-én született I. Erzsébet VIII. Henrik és Boleyn Anna lánya volt (akit Erzsébet kétéves korában kivégeztek). Henriket Erzsébet féltestvére, VI. Eduárd követte a trónon, aztán az unokatestvére, Lady Jane Grey (9 napra), majd féltestvére, a katolikus I. Mária (aki VIII. Henrik első gyermeke volt Aragóniai Katalintól). Erzsébet 1558-ban lett királynő.

A nők és a hatalom történelmi meséje a ma embere számára

A Két királynő című történelmi dráma dr. John Guy könyve alapján rácáfol a legendákra, melyek szerint Mária vezetésre alkalmatlan és szexuálisan kicsapongó uralkodó volt. A színházi életben már nemzetközi hírnevet szerzett  Josie Rourke első filmjében figyelemmel kísérhetjük a Mária forrongó udvarában zajló baljós eseményeket: a folyamatos árulásokat, mert az őt körülvevő férfiak soha nem tettek le arról, hogy előidézzék bukását. A cselekmény középpontjában Mária és unokatestvére, I. Erzsébet kapcsolata áll, akik kölcsönös tiszteletet és megbecsülést éreztek egymás iránt, de a hatalom megszerzéséért óriási áldozatokat voltak kénytelen meghozni a férfiak által dominált világban.

Az új történelmi projekttel nemes hagyományt követ Tim Bevan és Eric Fellner, a Working Title két alapító elnöke, illetve Debra Hayward producer: korábban Oscar®-díjas filmeket készítettek I. Erzsébetről (Elizabeth, Elizabeth: Az aranykor) Cate Blanchett-tel a címszerepben.

„Már a mozi hőskorában is készültek filmek Máriáról, hiszen annyira izgalmas figura – mondja Bevan. ؘ– Az Erzsébet-filmeket azért forgattuk, mert nagyon érdekel minket ez a korszak. Már akkor tudtam, hogy Mária külön filmet érdemel. Elképesztő, hogy a férfiak által dominált világban két ilyen markáns női uralkodó létezhetett. Ráadásul abban az évtizedben, amit Mária Skóciában töltött, elég eseménydús életet élt. Két férj, két csata, ez nem kevés drámaisággal járt, ami filmre kívánkozó alapanyag.”

Stuart Mária története, az I. Erzsébettel kapcsolatos viszonyát is beleértve, meglepő modern üzenetet hordoz a producerek szerint. „Azt akartuk megmutatni, hogy ez a két nő miként használta a hatalmát a férfiak világában, s végül miért veszített egyikük – mondja Bevan. – Ezek az erős akaratú nők csupa olyan dologgal küzdenek, amikkel mi is napjainkban: a hatalommal, a politikával, a szerelemmel.”

A nagy távlatokat nyitó és mély emberi drámát boncolgató film számára rendkívüli rendezőre volt szükség. Josie Rourke, a híres londoni Donmar Warehouse művészeti vezetője legendás produkciókat állított színpadra napjaink legkiválóbb színészeivel. Korábban a Cambridge-i Egyetem irodalomtanára volt, és egyéni látásmódjával olyan művésznek tűnt, aki tökéletesen meg tudja valósítani a producerek szándékát.

„Bár a Donmar nem nagy színház, Josie minden produkciója hihetetlenül erős vizualitással bír – magyarázza Debra Hayward. – A látvány minden előadáson valósággal magába szippantja a nézőt, és úgy gondoltuk, hogy Josie filmen még inkább ki tudna teljesedni. Az pedig kézenfekvőnek tűnt, hogy egy nőnek kell elmesélnie ezt a történetet, különös tekintettel a mostanában zajló eseményekre.”

Rourke-ot felvillanyozta a projekt. Úgy véli, ha javítani szeretnénk a nők mai helyzetén, „érzelmileg, történelmileg és politikailag újra kell értelmezni a női történelmi személyiségek tetteit és szerepét”. Rourke-ot nem csupán az vonzotta a feladathoz, hogy jelentős nőalakok történetét mesélhette el, hanem az is, hogy a háromszoros Oscar®-jelölt Saoirse Ronannel dolgozhatott együtt.

A rendezőt az is megragadta, hogy két nő különleges kapcsolata lendíti előre a cselekményt. „Hirtelen kevés olyan film jut eszembe, ahol két nő áll a középpontban, ilyenek például a Carol, a Mulholland Drive és a Thelma és Louise… A mi filmünk arról is szól, milyen végzetes szenvedély kötötte össze a két királynőt. Az egész cselekmény a várva várt találkozásuk felé halad. Mária már korán beférkőzik Erzsébet tudatába, ott lappang a gondolataiban, befolyásolja a döntéseit, kihat az egész életére. Csak ők képesek igazán megérteni egymást. Bár nagyon eltérő pályán haladnak, ők ketten ugyanannak az éremnek a két oldalát képviselik. Ez teljesen Mária filmje, de ahogy Batmannek ott van Joker és Sherlock Holmesnak Moriarty, létezik egy lélektani ellenpólus, amely a főhős minden lépését meghatározza.”

Rourke az Oscar®-jelölt Beau Willimont kérte fel a forgatókönyv megírására, aki olyan sikereket jegyez, mint a Kártyavár (House of Cards) és A hatalom árnyékában (The Ides of March). „Beau és én emberemlékezet óta szerettünk volna együtt dolgozni – mondja Rourke. – Briliáns módon ábrázolja a nőket, rávilágítva bonyolult lelki rezdüléseikre. Emellett vérében van a politika. Tudja, milyen árat kell fizetni a hatalomért, ami filmünk központi témája. A nézők azért is szeretik annyira a Kártyavárat, mert olyan, akár egy reneszánsz dráma, ahol mindenki áskálódik és bosszút forral. A szereplők jó része nálunk is összeesküvést sző és azt lesi, kit mikor lehet hátba szúrni. Bizonyos szempontból Mária és Erzsébet kora történelmünk azon szakasza volt, amikor a modern politikát feltalálták.”

Willimon dr. John Guy történelmi portréjában találta meg a tökéletes forrást, ahonnan az információkat és az ihletet meríthette. 
„John Guyban megvan az a ritka képesség, hogy életre tudja kelteni a történelmet – magyarázza Bevan. – Nem száraz professzori stílusban adja elő a mondandóját. Az olvasó szinte a személyes ismerőse lesz Stuart Máriának, ezért ez a könyv felbecsülhetetlen értékű kiindulópontnak bizonyult.”

„Írás közben kezdtem rájönni, hogy amikor megértjük a két királynő közötti hatalmi viszony természetét, világosan kiderül, hogy az eddigi megközelítési módok teljesen tévesek voltak – magyarázza Guy. – Máriát szisztematikusan befeketítették az angolok, ami mögött William Cecil lordpecsétőr állt. Úgy hamisította meg a hivatalos iratokat, hogy a felületes szemlélő azt gondolja, amit ő akart. De ha elolvassuk az apró betűs részeket is, egészen más kép alakul ki. El akartam mesélni Mária igaz történetét, mert évszázadokon át ő volt a mumus Erzsébethez képest. A források megvoltak, és alig várták, hogy valaki mást hámozzon ki belőlük, mint eddig.”

„John Guy fáradhatatlanul vadászott a tényekre és az apró részletekre – mondja Willimon. – A könyv nem bocsátkozik merész feltételezésekbe, de figyelmesen olvasva rengeteg összefüggésre rájöhet az ember, különösen, ami Mária és Erzsébet érzelmi életére vonatkozik. John rendkívül sokat segített a forgatókönyv megírása közben, tanácsokat adott és nem bánta, ha kicsit szabadabban kezelem a tényeket vagy néhol sűrítek a könnyebb emészthetőség érdekében.”

„Leginkább az a szinte testvéri kötelék vonzott a történetben, ami a két nő között kialakult – folytatja Willimon. – Alighanem csak ők ketten foghatták fel, milyen lehet a másik helyében lenni. A kötődés ellenére azonban esküdt ellenségek voltak. Egymás trónjára törtek, ami nagy mozgásteret biztosít egy dráma számára: békében és szeretetben akarnak élni, de oly korban élnek és olyan közegben mozognak, ahol kizárólag hitszegés és merény által lehet érvényesülni.”

Hayward producer jól ismeri a korszakot, hiszen a Working Title munkatársa volt a két Erzsébet-film készítésekor, az új projektnek köszönhetően mégis sokat tanulhatott arról, mennyire félre lehet értelmezni a történelmi nőalakok szerepét. „Tisztában voltam a legfontosabb tényekkel, a házasságokkal, hogy lett egy gyerek, hogy bebörtönözték meg lefejezték, és általában milyen volt Mária kapcsolata Erzsébettel. De csak a könyv elolvasása meg a filmes munka során világosodtam meg, hogy olyan történettel van dolgunk, amely teljesen új megvilágításba helyezi Máriát.”

Életre kel a történelem

Saoirse Ronan ír színésznő már évekkel korábban elkötelezte magát a projekt mellett, mindössze 18 éves volt, amikor leszerződött Stuart Mária szerepére. „Mindig is kötődtem a skót történelemhez, már csak ezért is, mert olyan sok átfedés van benne az írek viselt dolgaival – mondja a most 24 éves színésznő. – Bár évekig tartott, amíg összejött a projekt, soha nem akartam kiszállni, mert bíztam benne, hogy egyszer minden mozaikdarabka a helyére kerül.”

Erzsébet szerepére olyan színésznőt kellett találni, aki ugyanolyan delejes erővel ragadja magával a nézőt, mint Ronan. Rourke választása azonnal Margot Robbie-ra esett. Az ausztrál színésznő óriási kritikai és kasszasikert aratott A Wall Street farkasa és a Suicide Squad – Öngyilkos osztag női főszerepeiben, aztán Oscar®-ra jelölték az Én, Tonya címszerepéért. Rourke személyesen lépett kapcsolatba a színésznővel. Levelében elmagyarázta, mit gondol a témáról és miért pont őt szeretné felkérni az egyik főszerepre.

Robbie-nak kezdetben kétségei voltak afelől, hogy egy ilyen embert próbáló feladat neki való lenne. „Kicsit berezeltem, hiszen legutóbb az egyik legnagyobb példaképem, Cate Blanchett játszotta Erzsébetet. De Josie megnyugtatott, hogy lényegében csak egy fiatal nőt kell eljátszanom. Ez hatott. Amikor már nem azon paráztam, hogy mekkora királynőt kell alakítanom, tejesen el tudtam fogadni, hogy itt van egy nő, akit beledobnak a nagypolitika boszorkánykonyhájába, és megpróbál boldogulni. Kezdetben abban a naiv hitben ringattam magamat, hogy Erzsébetnek fiatalon milyen királykisasszonyos élete lehetett, de ezután kiderült számomra, hogy a gyerekkora kész trauma volt. És újabb súlyos traumák következtek, miután hatalomra került. Sokat beszélgettünk John Guyjal, aki beavatott az intim részletekbe, milyen lehetett Erzsébet élete.”

A két főszereplő szerződtetése után a film alkotóinak még számos színészt kellett megtalálniuk, akik a többi fontos figurát alakítják. Az egyik legfontosabb karakter Mária féltestvére, Moray volt, aki Skócia régenseként uralkodott a királynő távolétének utolsó éveiben. Moray fenntartásokkal fogadja Máriát, amikor 1561-ben, férje halála után Franciaországból visszatér Skóciába.

„A film kezdetén Moray Skócia régense, és arra számít, hogy Máriát majd afféle báb-királynőként tudja rángatni – mondja a karaktert alakító James McArdle. – A régens sokat dolgozott azon, hogy rendbehozza az országot, és az alattvalók megkedvelték. Most megdöbben azon, hogy Mária micsoda lendülettel tér vissza. Moray alábecsüli Mária képességeit, hogy milyen okos és pragmatikus. A régens politikus alkat. Fondorlatos, veszedelmesen intelligens, és nem tudja hová tenni a húga iránt táplált érzelmeit. Moray legfőbb problémája, hogy illegtitim uralkodó, és jogi megerősítésre van szüksége. Tudja, hogy ő a megfelelő ember Skócia vezetésére.”

Mária azonban nem akar kirakatkirálynő lenni. Uralkodni akar, megtartván katolikus hitét. Ugyanakkor elég belátó ahhoz, hogy elismerjen minden vallást és elfogadja a protestáns Erzsébetet Anglia királynőjeként. Mária csak annyit kér, hogy övé legyen az angol trón, ha Erzsébetnek nem születnek gyerekei. Ez nagyszerű kompromisszum lenne, amit emiatt Erzsébet bizalmasai, leginkább főtanácsadója, Cecil (Guy Pierce) mindenáron meg akarnak akadályozni.

Mária szándéka mások ellenérzését is kiváltja, akik közül az egyik legbefolyásosabb személyiség Lord Maitland, akit Ian Hart alakít. „Maitland főminiszter volt, a skót udvar legfontosabb politikusa – mondja a színész. – Gyakorlatilag ő működtette az országot Mária távollétében. Volt ugyan egy régens is, de őt kötötték a parlament döntései, így az operatív feladatokat a főminiszter látta el. Aztán jött Mária, és borított mindent. John Guy úgy jellemezte a karakteremet, hogy ő volt a skót Machiavelli. Nem lehetett az a kimondottan kedves, tedd a sebre, meggyógyít típusú ember, de biztosan tudott valamit, mert a családja nemzedékek óta megőrizte a pozícióját, és ő sem szorult ki a politikai arénából. Ha valaki életben akar maradni, miközben mindenkit kinyírnak körülötte, ravasz és aljas játékossá kell válnia.”

Mária másik veszedelmes ellenfele John Knox, a skót protestáns egyház feje, akit David Tennant alakít. „A római katolicizmus visszaszorításának szentelte az életét, ezért komoly fenntartásokkal érkezik Mária udvarába, hiszen a királynő katolikus, ráadásul Knox nem szereti, ha a nőknek hatalmuk van – mutatja be karakterét a színész. – Mai szemmel nézve ez az ember afféle ittfelejtett dinoszaurusz volt, de ő szentül hitt abban, hogy isten igazságát hirdeti.”  

Mindkét udvarban azon spekulálnak, hogy mi lesz, ha Mária újra férjhez megy. Angliában Cecil győzködi Erzsébetet, hogy szerezzen egy férjet és szüljön utódot. A befolyásos politikus attól fél, hogy Máriának előbb lesz gyereke, Erzsébet azonban nem akar férjhez menni, mert attól tart – jogosan –, hogy egy király az oldalán ki akarja majd szorítani a hatalomból. Erzsébet elégedett azzal a helyzettel, hogy udvaroncával, Dudley-val (Joe Alwyn) folytat viszonyt, aki elfogadja, hogy a királynő soha nem fog férjhez menni.

„Robert Dudley és Erzsébet együtt nőttek fel és együtt éltek át különféle megpróbáltatásokat – mondja Alwyn. – Együtt sínylődtek a londoni Towerben és már fiatalon megtapasztalták, hogy az élet nem habostorta. Dudley lojális Erzsébethez és tiszta szívvel szereti.”

A másik oldalon Mária egy zenészt, David Rizziót (Ismael Cruz Cordova) részesít kegyeiben, semmibe véve a különböző nemesek széptevését, amit az udvarban gyanakvással és mély rosszindulattal fogadnak. „Rizzio kicsit olyan, mint egy macska – mondja Cruz Cordova. – Kicsit titokzatos, kicsit elbűvölő, kicsit törleszkedő. Lázadó lélek, aki megelőzte korát.”

Cecil azzal bízza meg Lord Randolph (Adrian Lester) skóciai nagykövetet, hogy javasolja Máriának, menjen hozzá egy angol nemeshez. Ezzel Cecil befolyást remél szerezni a skót királynő felett. Mária nagy politikai bölcsességgel és kifinomult stílussal utasítja vissza az ajánlatot, amivel mély benyomást gyakorol Randolph-ra, aki azt a jelentést küldi haza, hogy a királynő lenyűgöző.

„Csak akkor érdemes mellékszereplőt alakítani, ha nagy hatással van a cselekmény alakulására, és ha bizonyos feszültségeket kell egyensúlyozni a karakter megformálásával – mondja Lester. – Mindkettőre lehetőségem volt, mert Randolph nagyon kényes helyzetben navigált a két királynő között. Az egyik uralkodó parancsait kellett követnie, hogy manipulálja a másikat, miközben tiszteletben kellett tartania, hogy Mária szintén királynő.”

A két királynő találkozása

A két királynő találkozása a film érzelmi és dramaturgiai csúcspontja. A találkozás alkalmat ad a két nagy hatalmú nő emberi oldalának érzékeltetésére, akik eredendően nem voltak halálos ellenségek, sőt arra törekedtek, hogy észszerű kompromisszumot kössenek politikai nézeteltéréseiket illetően.

Bár történelmi bizonyíték nincs rá, a témával foglalkozó összes szerző fantáziáját felcsigázta ez a találkozás, elegendő Schiller drámáját vagy Donizetti operáját említeni. „Ez a jelenet abszolút szükséges, mert nélküle nem érthetjük meg, milyen utat járt be a két királynő, mi mindenen mentek keresztül, míg végre egymás szemébe nézhettek – mondja Rourke. – Amikor elkezdtünk a filmről gondolkodni, gyakran felmerült Michael Mann Szemtől szemben című thrillere. A két királynő találkozása bizonyos értelemben a Szemtől szemben csúcsjelenetét idézi, ahol két nagyszerű színész leül egymással szemben, és karaktereik kiterítik a lapjaikat. (Mann filmjében Al Pacino megszállott nyomozója üldözi Robert de Niro nagypályás gengszterét. A forgatókönyv eredeti változatában a két karakter nem találkozott, de az alkotók időben észbekaptak, és írtak egy közös jelenetet a főszereplőknek. – a ford.)

„Mária mindig is azon a véleményen volt, és ezzel Erzsébet is egyetértett, hogy ha egyszer leülhetnének beszélgetni mint nő a nővel, tisztázhatnák a dolgokat – mondja John Guy. – És ennek volt is teteje, hiszen ugyanazokkal a problémákkal küszködtek, vallási feszültségek és összeesküvések nyomasztották őket. A filmbeli találkozás jelenete elképesztő hatást kelt, és valószínűleg nem is járunk távol a történelmi igazságtól.”

Ronan és Robbie számára a jelenet feledhetetlen élményt jelentett. „Megegyeztünk abban, hogy a forgatáson nem találkozunk, amikor karakterben vagyunk, a jelenet felvételének napján pedig teljesen elkerültük egymást, amíg a kamerák el nem indultak – mondja Ronan. – A jelenetet úgy rendezték meg, hogy egy szoba két oldaláról indultunk meg egymás felé. Amikor végül megláttuk egymást – több hónapos próbák, három hét forgatás és nekem öt év várakozás után –, remegni kezdtünk, mint a nyárfalevél. Eleredtek a könnyeink, valóságos testen kívüli élmény volt. Hihetetlen érzés volt ilyen mélyen kötődni valakihez, akivel összesen egy közös jeleneted van egy filmben.”

„Eddigi pályafutásom legcsodálatosabb élménye volt – veszi át a szót Robbie. – Addig a pillanatig nem láttuk egymást teljes maszkban és jelmezben. Ez volt az utolsó forgatási napom, a munka abszolút csúcspontja. Addigra már végigéltem a karakterem történetét, és annyira átadtam magam a pillanatnak, hogy meg tudtam feledkezni arról, hogy egy forgatáson vagyok.”

(UIP-Duna)