Az a bizonyos messzi-messzi galaxis nincs is olyan messzi? Mit szólnál, ha azt mondanánk, hogy a Birodalom legendás vadászrepülői, a TIE-Fighterek nem is állnak olyan messze a valóságtól? Olyannyira nem, hogy a NASA fejlesztette ki őket. Vagy legalábbis a hajtóművüket.
Természetesen az imént egy picit túloztunk, de tényleg csak egy picit. A Star Wars mozik egyik ikonikus űrhajója, a TIE-Fighter ugyanis olyan technológiára épül, amely a valóságban is létezik. Erre utal a neve is: TIE, vagyis Twin Ion Engine.
Az ion-hajtómű első prototípusán a NASA már az ’50-es években elkezdett dolgozni. A lényege, hogy egy ionizációs kamrába xenongázt fecskendeznek, ahol elektronokkal bombázzák. Az elektrosztatikus térben a részecskék felgyorsulnak és ionizált felhő formájában lökődnek ki. Nyilván ennél lényegesen bonyolultabb technológiáról van szó, de nagyon leegyszerűsítve ez hajtja meg a TIE-Fightereket.
De, hogy a valóságban is létező példával is szolgáljunk, ilyen ion-hajtóműveket találunk a műholdakon és űrszondákon, amelyek az energiát (a TIE-Fighterhez hasonlóan) napelemekből nyerik. Az első űrszonda, amely ezt a technológiát használta a meghajtáshoz, a Deep Space-1 volt 1999-ben. Ez csak erre a meghajtóra támaszkodva elérte a közel 13 000 km/h-s sebességet és több távoli égitestet is megközelített.
Szóval amikor azt látjuk, ahogy a Birodalom vadászai az Ezeréves Sólyom után száguldanak az űrben, jusson eszünkbe, hogy bár sci-fit nézünk egy messzi-messzi galaxisból, valójában nem is akkora badarság, amit látunk.
