Sokak szerint ez az újfajta alkategória a Fűrész filmekkel kezdődött, de mégis jócskán eltér ez a két alkotás egymástól. A Motel filmek inkább szólnak arról, hogy mennyit bírsz ki, és mennyit bírsz végignézni. Ezekben az években jöhetett az a fajta váltás, hogy már nem „félünk a mumustól”, gondolok itt a slasher királyaira. A Motel nagyszerűen mutatja be, hogy a többi ember mire nem képes, akiktől félhetünk, és ijesztő ebbe belegondolni, ezt pedig jól mutatja be Eli Roth rendezése.
Az igazságot mondja el a hatalomról és, hogy azok az emberek, akiknek hatalom van a kezükben, milyen dolgokat tehetnek meg büntetlenül. Sokat mégsem kell belegondolni, hiszen az eleje jócskán le van egyszerűsítve. Adott pár fiatal karakter, akik bulizni szeretnének, és intim kapcsolatba akarnak lépni idegen nőkkel. Viszont itt kitérnék arra, hogy ez is az a fajta szituáció, csak nem ugyanazon a szinten, hogy a főszereplők azért fizetnek nőknek, hogy lényegében azt tegyenek eme prostituáltakkal, amit csak akarnak, és ez megidézi azt a fajta helyzetet, hogy megtehess mással valamit, persze itt a normális határokon belül. Jó sok idő kellett az első gyilkoláshoz, és ez idő alatt szép lassan megismerkedhettünk a főszereplőkkel, akikről kiderült, hogy nagyképű, önelégült emberek, akik azt hiszik, bármit megtehetnek az életben.
Roth két lehetőséget mutatott be. Finoman rávezet, hogy kitekert módon utáljuk őket. Ilyenkor jön elő az, hogy állhatunk a gyilkos oldalán, vagy éppen az áldozatén. Sok nézőnek érthető okokból ez túl sok volt, de mégis, szegényebb országokban vannak ilyesfajta dolgok, csak épp nem szívesen beszélünk róla. Felkavaró, beteg, erőszakos világban élünk, és a horrorfilmek erre reflektálnak. Sokszor olyan érzést váltanak ki, hogy a valóságban nem tehetjük meg, hogy félünk, de a horrorfilmek nagy része ezekért a 90 percekért van.
Egészen felkavaró, amint beindul a végig izgalmas lendülettel haladó horror, ami nem fél hűen tükrözni a valóságot. Roth nagyszerűen vitte bele a filmjébe a pénz és a hatalom erejét. Magát a horrort tekintve pedig egy elképesztően idegőrlő és beteg filmet tálalt elénk. A nyugodt felvezetés után jó váltás volt minden bizonnyal a gyors fordulás, amint a kínzás és a menekülés vette át a főszerepet.
