The Clown 2014.
Az egyik véglet, számomra egy zseniális film, és a…
Knock, Knock 2015.
Egy rettenet.
Eli Roth – akit bizonyos körök a horror fenegyerekének szoktak kikiáltani – az én szememben még nem teljesen bizonyította az igazi rendezői rátermettségét. Az igencsak félresikerült Knock-Knockban tapasztalhattam meg, hogy emberünk nem mindig tudja, hogy mit is akar csinálni.
Anno a hírhedt Motel-filmektől sem voltam elájulva, bár azok exploitation-jellegű merészsége és vérbő kegyetlensége szimpatikus vonás volt számomra. Első igazi filmje, a Kabinláz szintén nem volt egy rossz mozi, de emlékezetes momentumai ellenére sem vált kifejezett kedvencemmé. Ami talán a legütősebb filmje volt, az már az előbb említett The Clown volt.
De miről is van szó mostani filmünknél?
A film egy csapat egyetemi hallgatóról szól, akik aktivistaként elutaznak az Amazonashoz, hogy megvédjék az esőerdőt és a benne élő ősi törzseket egy fakitermelő cég munkásságától és annak súlyos következményeitől. Akciójuk többé-kevésbé még sikeresnek is nevezhető, ám hazafelé menet a repülőjük meghibásodik és lezuhan a dzsungelben.
Többen meghalnak a zuhanásban és az azt követő káoszban, viszont a túlélők sem járnak túl jól, mert őket meg foglyul ejti egy kannibál törzs, amely nem titkoltan csak finom falatokat lát a fiatalokban.
Ahogy a történetből is kitűnik, Eli Roth ismét az exploitation háza tájára tévedt, ezúttal konkrétan a korai '80-as évek olasz kannibálfilmjeinek a mezejére.
Roth alkotása nyílt tisztelgésnek tekinthető Ruggero Deodato legendásan brutális, egyfajta mockumentary jellegű kannibál/horrorja, a Cannibal Holocaust, és persze hasonszőrű társai előtt. Szerencsére Roth nem vette át az áldokumentum formátumot – abból manapság úgyis Dunát lehet rekeszteni –, és nem is kifejezetten hommage jelenetekben gondolkodott, inkább igyekezett, vagyis próbált kreatívan hozzányúlni a kannibálok mítoszához.
Sajnos az az eszmei mondanivaló, az a „zöldfilozófia”, amit a film mögé rakott, nem sült el túl jól, konkrétan kifejezetten súlytalannak érződik, és pusztán időhúzásként értékelhető a mozi ezzel foglalkozó bevezető része.
Viszont a történet középső blokkja, ami a kannibál törzs tevékenykedését és a szereplők őrületes szenvedését mutatja be, kifejezetten hatásos és jól sikerült lett.
A vörösre festett testű kannibálok támadása dinamikus és hihetetlenül sokkoló, a praktikus CGI technológiával megvalósított és kíméletlenül megmutatott mészárlás gyomorforgatóan naturalisztikus, a karakterek kétségbeesése pedig hamar átragad a nézőre, és félelemben tartja őt.
Az egésznek a Roth morbid humora (pl. a hasmenés még soha nem volt ennyire kínos és kegyetlen, mint itt) és a kannibál törzs erősen humanizált megjelenítése (a bennszülöttek teljesen emberi módon viselkednek, egyáltalán nem tűnnek gonosz démonoknak, pl. az emberhús feldolgozásáról egy átlagos falusi disznóvágás kellemes képei villantak be nekem) ad valami furcsa, egyedi, megrázó esszenciát.
Aztán a végére persze a jól eltalált, tingli-tangli hangulat szétfoszlik, a direktorunk pedig üt pár luftot egy harmatgyenge kivitelezésű CGI-jaguárral, a környezetvédő filozófia ismételt előcitálásával és a folytatás lehetőségének teljesen szükségtelen erőszakos belengetésével.
Sajnos ennyi hibát nehezen tudok megbocsátani, figyelembe véve azt is, hogy az olasz kannibálfilmek hagyományaihoz hűen a mozi nem rendelkezik olyan erényekkel, mint az aprólékosan kidolgozott jellemek, színvonalas színészi alakítások, vagy éppen az igen alaposan átgondolt történet.
Kár ezért a filmért, mert bár ügyes – manapság hiánypótlónak is mondható – a témaválasztása, és több helyen iszonyú feszült, véres és kegyetlen, de nem tud igazi horrorcsemegévé válni, mivel kifejezetten amatőr módon elcsúszik néhány nagyon idegesítő banánhéjon.
A végeredmény horrorimádó szemmel nézve ugyan tetszetős, de nem eléggé átfogó és embert próbáló.
Eli Roth még mindig adós nekünk egy kifejezett(en beteg és gusztustalan) remekművel.
Vagy csak egy kegyetlenül jó mozifilmmel, mert már a The Clown régen volt.
Gyerünk Eli, én szurkolok neked!
És a pizza is nagyon finom volt.
Pedig még csak kannibál sem vagyok.
66 The Green Inferno (2013)
Egy csapat diák aktivista az Amazonas vidékére utazik, hogy megmentsék az esőerdőt. Nem sokkal azután azonban, hogy megérkeznek, ráébrednek, hogy nincsenek egyedül...
Szereplők: Lorenza Izzo, Daryl Sabara, Magda Apanowicz, Richard Burgi, Sky Ferreira
