Kellemesen megborzongat, és letaglóz!
Szem nem marad szárazon, és végre színészeket is láthatok a képernyőn!
Hát lássuk, miről is van szó?
A rendező Stephen Frears ezt azért nagyon összerakta, ezt kijelenthetem.
Volt idő, amikor az írek nem a DeLoreant és a U2-t exportálták a nagy vízen túlra, hanem apró gyerekeket. Hogy az apácák mire költötték a gazdag amerikaiaktól kapott pénzt, azt nem tudni, de valószínűleg nem tűzoltó palackra, mert a hivatalos iratok rendre megsemmisültek.
Idén (is) rendesen kaptunk a beülünk gyorsan az autóba és megyünk, illetve a sötét titkot őriz a múlt, de mi majd jól kiderítjük típusú filmekből.
Mondjuk már néha igen unalmas!
A Philomena a kettő nagyon ügyes ötvözete, a beülünk az autóba és kiderítjük a múlt sötét titkait mozi. (azt hiszem) Van egy mélyen vallásos idős ír néni (Dench), aki gondol egyet és ötven év hallgatás után a családi tűz melegénél kijelenti, hogy neki bizony valahol van egy fia (lehet, megsüti az ujját).
A tesó létezése a lányát is kíváncsivá teszi, mert egész eddigi boldogságos életében úgy tudta, hogy egyke. Amikor véletlenül összehozza a sors az egykoron szebb napokat látott riporterrel (Coogan), megkéri, hogy segítsen megkeresni az elveszett és egyben eltűnt fiút. Martin Sixsmith már éppen azon van, hogy érfelvágás helyett az öngyilkosság kevésbé fájdalmas módját választja és ír egy könyvet az orosz történelemről.
Így természetesen a férfi eleget tesz a felkérésnek, szaftos sztorit szimatolva le is szerződik kiadójával. A megbízatást kezdetben sima és egyszerű munkaként fogja fel, mely reményei szerint visszahozza őt az élvonalba, később azonban már küldetésnek tekinti azt, és még az életénél is komolyabban veszi az egészet!
Philomena kiszakadva a megszokott környezetből mindenre és mindenkire rácsodálkozik, mint egy bamba kisgyerek, Martin ugyanakkor otthonosan mozog ebben a világban. A két ember ennél jobban már nem is különbözhetne egymástól. Martin igazi bunkó, jól szórakozik a nő egyszerűségén, naivitásán és vallásosságán, miközben cinizmusa és ateizmusa mögött nagy adag csalódottság és önsajnálat rejlik, amit profán módon keményen rejteget!
Profizmusa viszont megkérdőjelezhetetlen, nélküle az ügy megoldatlan maradna, az egyértelműen kiviláglik!
A végeredmény jobban felzaklatja, mint a gyermekét kereső anyát. Martin kénytelen ráébredni, hogy azért, mert haragszunk a világra, nekünk még abszolúte nem lesz jobb. És ha még azt is tudná, hogy a világ magasról szarik a véleményünkre, néha egy-egy könnyet is elmorzsolna marcona arca maszkja mögött.
A film egyik nagy erénye, hogy megtekintése után az erősen szívszaggató jelző lesz az utolsó, ami eszünkbe jut, a másik pedig az, hogy a leplet teljes elfogultság nélkül rántja le a múltról. Martin Sixsmith könyvéből az eddig inkább humoros oldaláról ismert Coogan írt forgatókönyvet (egyben a film producere is) és ha már így alakult, akkor el is játszotta őt tökéletesen.
Judi Dench esetében a jutalomjáték szó használatát kézlevágással büntetném, egyszerűen úgy jó, ahogy van. Kevés film van, amit a kedvenc műfajaimon kívül (horror, misztikum) ennyire szerettem volna, pedig se kalózok, se világűr, se karaoke, sem nagy dudák, semmi káromkodás, világmegmentés, semmi Marvel univerzum, és mégis.
Működik, mint a kukoricadaráló!
Hoppá!
Stephen Frears, A királynő és a Veszedelmes viszonyok rendezőjének valóságon alapuló, felemelő története az idős ír asszonyról, Philomena Lee-ről (Judi Dench), aki a karrierje... több»
Szereplők: Judi Dench, Steve Coogan, Mare Winningham, Ronald Reagan, Michelle Fairley
Komoly dráma.