Ez a három csillag a gyakorlatban inkább kettő és fél lenne, ha engedné a technika.
Szóval a TV stúdió, amely egy évvel korábban tisztes módon próbálkozott az egyik régi sikersorozatuk újragondolásával, a mérsékelt anyagi siker ellenére belevágott még egy történetbe. Sajnos, a "mozis üzemmódra" fejben nem tudtak átállni. (Ennek részleteiről bővebben lehet olvasni a "Kritika" rovatban.) Pedig az alapötlet nem volt rossz, sőt, a színészek kifejezetten jobban jártak az új forgatókönyv karaktereivel.
Ám amikor beléptek az anyagi szempontok, a produkció rosszul járt. Hogy mást ne mondjak, mintegy negyven percnyi leforgatott anyag esett áldozatul a könyörtelen vágóollónak, majdnem szó szerint percekkel a bemutató előtt. Ráadásul a pikánsabb, vagy éppen valódi horrort adó jelenetek kerültek a vágószoba padlójára.–
Kár érte, mert még a hiányosságok ellenére is vannak a kész műben olyan részletek, amik megmutatják, mennyivel többet lehetett volna kihozni összességében. Így maradt a szolid borzongatás, a reinkarnáció témája, és persze a misztikum. Tisztes alap, de a mű többet érdemelt volna.
Szerencsére Collinwood meséje nem hunyt ki a filmvásznakon, csak tetszhalott lett, ami vámpírok és kísértetek otthonáról lévén szó, tulajdonképp nem meglepő. Azóta a témát újra felmelegítették. Akit érdekel, mi lehet benne, könnyen kinyomozhatja, hogy töltött káposzta módon sült-e el a kísérlet, vagy egy régi szerelem módján viselkedett. (Mint tudjuk, az említett szaftos ennivaló azon kevés ételek egyike, amelyeknek nem árt meg, sőt, javít rajta az újraforralás.)
A böngészőben a "Barnabas–Collinwood" szópáros a nyerő megoldás.
