Joseph Kuo úr úgy találta, a „The Swordsman of All Swordsmen” fő karaktereit kár volna raktárba rakni, így megőrizve őket kreált egy új történetet számukra. A színészek közül mindössze egyet kellett cserélni, aztán indulhatott a kalandok sora. Persze a bosszúmotívum átcsúszott az új sztoriba is, de szerencsére még időben fordul a mese, így nem önismétlés folyik.
Fekete Sárkány és Árnyék Csaj karakterei nagyot változnak a fordulatok során, a főszereplő hölgyé úgyszintén, amik kifejezetten jót tesznek meseszövésnek. Kardos kalandfilm, amely tele van vu-hszia fogásokkal és szellemiséggel, bőven akad az 1970-es évek kínai kínálatában. Viszont olyan már lényegesen kevesebb, amibe a korabeli fantasy műfajt szintén ötvözték. A mesés elemek némileg furán hatnak, de a színpompás körítés feldobja a filmet.
Pláne, hogy valódi, gyerekeknek szánt esti meséről szó nincs, időnként a zsánerhez képest meglepően kemény a képi világ. A tajvaniak a Hongkong-i Shaw Brothers stúdiótól eltérően nem szavaztak a saját kezűleg történő bosszúállás dicsőítésére.
Inkább annak a sötét hátulütőit szőtték be a történeteikbe, ami a színészeknek több jellemábrázolási lehetőséget biztosított. Bár Kuo mester ezúttal nem remekelt a harci koreográfia kiépítésében, a helyi „humorra” sem igazán vevő a közönség a világ távolabbi tájain, de a fenti hármas zsáner fura elegyét jól fogadták a vetítőtermekben a filmes oldalak pontozásai alapján.
A maga műfaján belül átlag feletti alkotás, a korszakon belül a leglátványosabb fantasy filmek csoportjába sorolandó. A mai nézőnek is képes egy kellemesen kikapcsoló estét adni.
