Egy másik régi klasszikus, a sorozat, ami történelmet írt

2024.10.02 09:20 Lexxa Olvasottság: 457x

0

Nem hiszem, hogy van olyan ’90-es évekbeli tv-néző, aki így vagy úgy ne szisszenne fel a Twin Peaks cím hallatán. Szerettük vagy nem szerettük, az ízlés dolga, de hogy nyomot hagyott mindenkiben, aki akár csak érintőleg is találkozott vele, az biztos.

Az első nem a hagyományos nyomozzuk-ki-a-gyilkosságot sorozat volt, hanem annál több, valami igazán különleges. Nehéz megmondani, hogy mitől is volt annyira félelmetes, hiszen pláne az első néhány epizódban alig különbözött a megszokott krimiszériáktól, de mégis, már a baljós, misztikus főcímzene is hússzal emelte meg a pulzusszámot.

Minden szereplő furcsa, még maga Dale Cooper FBI-ügynök is, aki Laura Palmer, egy fiatal iskolás lány meggyilkolásának felderítése ügyében érkezik. „Diane, úton vagyok egy kisvárosba. Hogy is hívják? Twin Peaks.” A nagy klasszikus mondat, ki ne emlékezne rá?

Twin Peaks egyébként kitalált hely, bár több ilyen nevű város is létezik az Egyesült Államokban, egyik sem azonos a sorozatbélivel, ami egy Seattle melletti kisváros North Bend, itt forgatták a széria szinte valamennyi epizódját.

Twin Peaksben mindenki furcsa, mindenki rébuszokban beszél, az érzelemmentes kifejezésmód szinte kötelező a városlakók számára, bár Cooper ügynök sem kivétel ez alól sem.

Ahogy telik az idő, a történet egyre kuszább és egyre misztikusabb, az utolsó néhány részre pedig már olyannyira elszabadul David Lynch keményen beteg fantáziája, hogy követni is nehéz, de a rettegést vitathatatlanul fokozza. Felváltva és párhuzamosan rettegünk Bobtól, a Törpétől, az önmagából kivetkőző Leland Palmertől, vagy a kedvesnek tűnő, de azért durván kattant Tuskó Nénitől.

Hatalmas széria, ami minden időben megállja a helyét. Méltán nevezhető a horror és misztikum rajongók bibliájának.

Mozifilm is készült belőle, 1992-ben, Twin Peaks: Tűz, jöjj velem! címmel, ami szintén hozta a sorozat feelingjét, de azért a kiváltott hatás elmaradt a kedd esti tv előtt ülősöktől.