David Lynch napjaink egyik legnagyobb amerikai rendezője. Már fiatalon élénk érdeklődést mutatott a filmezés után, így kétség sem férhetett ahhoz, hogy a középiskola után milyen irányba képezze magát tovább. Pennsylvania Szépművészeti Akadémián készült első animációs filmje, a Város határok nélkül (1967), de szintén diákként forgatta Dühöngő bika (1967) című rövidfilmjét.
Következő filmjét, mely a The Grandmother címet viseli, 1970-ben forgatta, és még ebben az évben... TöbbDavid Lynch napjaink egyik legnagyobb amerikai rendezője. Már fiatalon élénk érdeklődést mutatott a filmezés után, így kétség sem férhetett ahhoz, hogy a középiskola után milyen irányba képezze magát tovább. Pennsylvania Szépművészeti Akadémián készült első animációs filmje, a Város határok nélkül (1967), de szintén diákként forgatta Dühöngő bika (1967) című rövidfilmjét.
Következő filmjét, mely a The Grandmother címet viseli, 1970-ben forgatta, és még ebben az évben családjával együtt Los Angelesbe költözött. A következő évben kezd el dolgozni a már kultikussá vált Radírfej (1977) című filmjén.
Az Eraserhead hatévnyi munkát követően végre a mozikba került. Lynch nagy nyomás alatt dolgozott, pénzhiánnyal küszködött és a családjáról is gondoskodnia kellett.
A Brooksfilms produkciós cég nevében Mel Brooks 1979-ben felajánlotta neki Az elefántember (1980) rendezői székét, mellyel Lynch hatalmas sikert aratott, a filmet összesen 8 Oscar-díjra jelölték.
A következő ajánlat Dino De Laurentiistől jött, aki 1981-ben felkérte Lynchet, hogy filmesítse meg Frank Herbert sci-fi regényét, a Dűnét. David Lynch nem rajongott a Dűne (1984) ötletéért, de a regény elolvasása után megváltozott a véleménye. A filmet két változatban készítette el: az egyik egy két órás mozifilm, a másik egy négy órás televíziós változat. A Dűne nem aratott nagy sikert, a kritikusok szerint túl bonyolult a története, mely igen nagy terhet ró a nézőkre. Azonban épp ez a kisebb sikertelenség vezette vissza Lynchet az eredetileg kitűzött útra.
A Kék bársony (1986), melynek forgatása során ismét Dino De Laurentiis-szel dolgozott együtt, már sokkal nagyobb sikert aratott. Az alkotást Lynch kedvenc filmjei közé sorolja, munkájáért Oscar-díjra is jelölték. A forgatás alatt ismerte meg Angelo Badalamenti zeneszerzőt és Julee Cruise-t, aki a Mysteries Of Love című dalt énekelte.
A világszintű ismertséget a kultikus sorozat, a Twin Peaks (1990) hozta meg számára, melynek első részeit maga Lynch rendezte. Annak ellenére, hogy a széria komoly témákat vet fel, fekete humora igen népszerűvé tette a közönség és a kritikusok körében. 1990-ben Barry Gifford műve alapján forgatja le a Veszett a világot, amely Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálmát kapott. Néhány kevésbé sikeres projekt után Lynch leforgatja a Twin Peaks: Tűz, jöjj velem! (1992) című filmet, melyben Laura Palmer utolsó napjait mutatja be. A filmet erős az atmoszféra és nyugtalanító cselekmény jellemzi.
1992-től kezdve néhány évig kevesebb munkát vállalt, inkább szenvedélyeinek, a festészetnek és a zenének hódolt. Angelo Badalamentivel és Julee Cruise-zal The Voice of Love címmel ad ki albumot, melyet 1998-ban a Lux Vivens követett. Lynch legismertebb filmjei az utóbbi évekből a Mulholland Drive - A sötétség útja (2001) és az Inland Empire (2006).
(Kántor Gábor)
