Kék bársony (1986)

Már az előre olvasott dolgok után sem keltette fel túlzottan az érdeklődésemet ami végül nem hozott meglepetést. A film egyáltalán nem hozott izgalomba megnézése után se történt meg a csoda, ami igazán sajnálatos.

Eleinte nem tudtam mi fog kisülni belőle, csak sodródtam a jelenetekkel. Az egész film olyan összevissza nekem. A párbeszédek annyira alapszintűek, mintha csak én írtam volna a szövegkönyvet. A színészek sem voltak túlságosan meggyőzőek. Helyenként olyan volt mintha improvizálnának, máskor meg eléggé túltolták a szerepet. Ez leginkább Laure Dern-re volt jellemző. Annyi biztos, hogy elég túlfűtött hangulatú. A film címét is szolgáltató dal viszont elég fülbemászó. Őszintén szólva én sokkal jobbat vártam. Nem rossz, egyszer nézhető, de semmi maradandó.

Ezt a filmet nem lehet elfelejteni. Annyira nem, hogy most direkt emiatt vettem egy kék bársonyruhát. A bohócos jelenet a legparább, bár az egész nagyon para, úgy ahogy van. Imádtam. Ajánlom.

A film nyugodtan, lassan indul be, de csak azért, hogy később nagyobbat üssön. A hangulat jelenetről jelenetre fokozódik, majd néhány igazán erőszakos jelenetben csúcsosodik ki. Elképesztő mennyiségű brutalitás erőszak és kegyetlenség került megjelenítésre, a film megelőzte a korát. Kár, hogy manapság csak kevesen ismerik ezt a filmet.

A Kék Bársony egy kellemes, könnyed film, a karakterek a helyükön vannak, jól játsszák a szerepüket, hiteles az előadásmódjuk. A történet nem bonyolult, mégis sok mondanivalója van és érdekes.