Egy szegénységben vergődő szobalány története, akivel alig várjuk, hogy végre valami jó is történjen. Bár a boldog pillanatok hamar elillannak, elszállnak a boldogságlufik, de mindig újra visszatérnek valami más formában. Akárcsak a való életben. Nagyon szuper sorozat, valóságos, nyers, érdemes végignézni.
Alapjáraton nem vonzódom a sci-fihez mint műfajhoz, de ennek ellenére belevágtam (a családom kényszerített, na :D). Saját magamon megdöbbenve észleltem, mennyire leköti a figyelmemet. Brilliáns rendezés, plusz hiányzik belőle az az amerikai "gagyiság", ami főleg Ryan Murphy horrorjaira jellemző. Egyszóval tetszett, és kész. Horroríze egyébként szerintem egyáltalán nem volt, talán valami minimális.
Generációkon átívelő barátság, vonzalom – ez a magja ennek a műnek; szerintem ez az, ami annyira különlegessé teszi. Emellett gyönyörű, kaotikus utcaképek Japánról, amelyek beszippantanak. Egyszerűen imádtam.
Szinte hibátlan, ami a jelmezeket, díszletet, színészi játékot illeti; olyan, mint amilyennek egy musical feldolgozásnak lennie kell, egyedül csak azt sajnálom, hogy idegtépően unalmas. Annak persze jó, aki bírja a rengeteg dalolászást, vagy nagy rajongója az eredeti műnek. Várod, hogy történjen már valami, de az események nem vezetnek sehova, nem bontakozik ki teljesen, amit nagyon sajnálok. Kár, hogy egy évet kell várni a folytatásra, mert ez így önmagában elég gyengusz.
Kezdeném azzal, hogy a színészi alakítások makulátlanok, egyszerűen fantasztikusak, minden túlzás nélkül. Magáról a történetről szólva... Hát nem is tudom, számomra túlnyújtott volt, egy idő után már unalmas. Átlagos sztori, egynél többször biztosan nem nézném meg.
90 Egy szobalány vallomása (2021)