Az ember nem készülhet fel előre azokra a képkockákra, amiket ez a film sugároz a néző elé. S hogy mindez a valóság része, megtörtént esemény, az az igazából felkavaró. Nem hittem a szememnek, pedig közben végig tisztában voltam vele, hogy ez márpedig a nyers igazság. Bár legtöbbször igyekszem a tudatom egy elhanyagolt szegletébe űzni a gondolatot, hogy az effajta emberi brutalitás szerves része világunknak, ez a film nem kímélt meg. Erősen ajánlom mindenkinek, hogy legalább egyszer életében lássa.
Szerintem a modern thrillerek sokkal jobban értenek a megborzongtatás művészetéhez; nekem, sajnos, ez a film nem volt túlságosan erős ebből a szempontból. A felületes szépség - belső rothadás dichotómia a központi szál, ami viszont kifejezetten jó és érdekes, bár már ezt a témát is feldolgozták a művészek sokféle színben, formában. (Azért sajnálok rá csak 2 db csillagot adni, mert a maga korában biztosan nagyon szólt, és abszolút nem "átlagos" film, csak hát nekem nem tetszett, ennyi.)
88 Legbelső félelem (1996)