Az a fajta film, melynek képkockái bevésődnek a retinámba, akaratlanul. Lassú kis tragikomédia, mely egy komoly helyzetbe csempész humoros elemeket, oldva ezzel a feszültséget. A fiatal srác világában elmerülve szinte fel sem tűnik a nézőnek Csehszlovákia németek általi megszállása, csupán a többi karakter teszi ezt nyilvánvalóvá. Szerintem vicces és egyben mutatja az akkori helyzet abszurditását, [SPOILER!] amikor a német nemzet megsértését "olvassák ki" a fiatal lány testének arra a bizonyos részére mindenféle szándék nélkül, csupán szórakozásból elhelyezett pecsétből (melyen egy német felirat is szerepel a cseh mellett).
Nem volt rossz, de annyira idegtépő látni a maszkulinitás ilyesfajta bemutatását, hogy tetszik tudni, minden pasi egy gy.kér. Bár sajnos annyira azért nem áll távol a valóságtól, jó lett volna egy vonalat húzni, hogy oké, megmutattuk a férfiakat állatias valójukban, most mutassuk meg azokat, akik valóban "rendesek". Bár ez a film a "rendesség" határát is feszegeti. És igaz, sokszor a legkedvesebbnek tűnő fazonok a legrosszabbak.
Jobb, mint átlagos, de mivel nem néztem végig, ezért nem tudok teljes értékű véleményt nyilvánítani. Nem tehetek róla, valahogy nem sikerült ráhangolódnom még egy óra elteltével sem. Van, hogy az embernek elmegy minden kedve egy film folytatásától. Esetemben így történt. Nem ragadott meg sem a forgatókönyv, sem a szereplők. Ettől függetlenül lehet még objektív mércék szerint jó film, biztos majd megfogalmazzák. De az most nem én leszek.
Egy szegénységben vergődő szobalány története, akivel alig várjuk, hogy végre valami jó is történjen. Bár a boldog pillanatok hamar elillannak, elszállnak a boldogságlufik, de mindig újra visszatérnek valami más formában. Akárcsak a való életben. Nagyon szuper sorozat, valóságos, nyers, érdemes végignézni.
Alapjáraton nem vonzódom a sci-fihez mint műfajhoz, de ennek ellenére belevágtam (a családom kényszerített, na :D). Saját magamon megdöbbenve észleltem, mennyire leköti a figyelmemet. Brilliáns rendezés, plusz hiányzik belőle az az amerikai "gagyiság", ami főleg Ryan Murphy horrorjaira jellemző. Egyszóval tetszett, és kész. Horroríze egyébként szerintem egyáltalán nem volt, talán valami minimális.
Generációkon átívelő barátság, vonzalom – ez a magja ennek a műnek; szerintem ez az, ami annyira különlegessé teszi. Emellett gyönyörű, kaotikus utcaképek Japánról, amelyek beszippantanak. Egyszerűen imádtam.
88 Szigorúan ellenőrzött vonatok (1966)