Egy szegénységben vergődő szobalány története, akivel alig várjuk, hogy végre valami jó is történjen. Bár a boldog pillanatok hamar elillannak, elszállnak a boldogságlufik, de mindig újra visszatérnek valami más formában. Akárcsak a való életben. Nagyon szuper sorozat, valóságos, nyers, érdemes végignézni.
Alapjáraton nem vonzódom a sci-fihez mint műfajhoz, de ennek ellenére belevágtam (a családom kényszerített, na :D). Saját magamon megdöbbenve észleltem, mennyire leköti a figyelmemet. Brilliáns rendezés, plusz hiányzik belőle az az amerikai "gagyiság", ami főleg Ryan Murphy horrorjaira jellemző. Egyszóval tetszett, és kész. Horroríze egyébként szerintem egyáltalán nem volt, talán valami minimális.
Generációkon átívelő barátság, vonzalom – ez a magja ennek a műnek; szerintem ez az, ami annyira különlegessé teszi. Emellett gyönyörű, kaotikus utcaképek Japánról, amelyek beszippantanak. Egyszerűen imádtam.
Szinte hibátlan, ami a jelmezeket, díszletet, színészi játékot illeti; olyan, mint amilyennek egy musical feldolgozásnak lennie kell, egyedül csak azt sajnálom, hogy idegtépően unalmas. Annak persze jó, aki bírja a rengeteg dalolászást, vagy nagy rajongója az eredeti műnek. Várod, hogy történjen már valami, de az események nem vezetnek sehova, nem bontakozik ki teljesen, amit nagyon sajnálok. Kár, hogy egy évet kell várni a folytatásra, mert ez így önmagában elég gyengusz.
Kezdeném azzal, hogy a színészi alakítások makulátlanok, egyszerűen fantasztikusak, minden túlzás nélkül. Magáról a történetről szólva... Hát nem is tudom, számomra túlnyújtott volt, egy idő után már unalmas. Átlagos sztori, egynél többször biztosan nem nézném meg.
Olvastam róla a véleményeket a Tomatoes-on, néhány pozitív kritika arról szólt, mennyire „párját ritkító”, és igen, tagadhatatlanul egyedi, de ez az egyediség nem feltétlenül jelent jót... Egyáltalán nem. Inkább furcsák, már-már kínosak a dalok és a „táncok”. Az újítás volt a céltáblája, de közben kegyetlenül mellélőtt. Lett belőle egy semmitmondó, musicalnek is alig mondható izé.
Nagyszerű színészi alakítások; bár mi mást is várhatnánk Nicole Kidmantől? :) A történet feszültséggel teli, izgalmas, szavamra mondom, abszolút nem sejtettem a végkimenetelt. Simán jöhetne egy második évad, ugyanezen színészi felhozatallal és hasonló csavarokkal.
Elállt tőle minden szavam. A dialógusok, a verseskötetbe illő elmélkedések párosítva a mesteri cinematográfiával két órára egy teljesen másik világba transzpoltálják az elméd. Az olaszoknak elképesztő érzékük van a finom részletekhez, s ez ebben a filmben igazán megmutatkozik. Bravó.
Remek színészek, fantasztikus alakítások és jó rendezői munka, de a története? Nem erre számítottam. Értelmetlen sci-fi, fantazmagória. Pedig milyen jól kezdődött, milyen dinamikusan, izgalmasan! S mennyivel jobb lett volna, ha sci-fi helyett egy „átlagos”, hétköznapi szerelmi sztorit faragtak volna belőle.
Érdekes látni az egyes szereplők eltérő perspektíváit és gondolkodásmódját, majd az ebből szépen kibontakozó érveléseiket. Akit az ilyesfajta „elmejáték” nem érdekel, annak nem ajánlom, mert netán unalmasnak találhatja. De nekem személy szerint tetszett, még ha a film álláspontja az utolsó fél órában szinte már kőbe vésett volt. SPOILER!!!
(Azért zárójelben hozzáteszem, sokkal logikusabb és valamelyest mélyebb is lett volna a történet, ha a végül a nő kerül ki a férje gyilkosaként, mert ez így túl egyszerűcske – gondolok itt az önmagába vetett hitét vesztett, depressziós férfira. Mert valójában erről szólt a film. Nem túl komplex sztori.)
72 Szirének (2025)