Queen

Egy ártatlan, gyermeki, szivárványszínekben fürdő világ, meghintve egy csipet borzongással, abszurdummal, és (sajnos) fájdalommal. Micsoda lezárás! Szívesen néztem volna még, akár több részen keresztül. Igazán kár, hogy nem lett legalább trilógia belőle. Persze ez csak az én szeszélyes kis kívánságom, mert annyira imádnivaló ez a történet, de legfőképp a főszereplő figura. :) Abszolút egyedi elgondolás, emiatt tetszett olyan nagyon.

Még a pro és kontra érvelésnél tartanak; egyikük a vakhitbe és dogmába, másikuk a spiritualitás - ha nem is teljes, de eléggé heves - tagadásába ragad bele, ahelyett, hogy megérteni próbálnák a vallásosságot, mint az emberi fajra jellemző tulajdonságot. Ennek a Billnek ajánlatos lenne feloldania szkepticizmusát ezen pro és kontrák összeházasításával.

Az első két évadot végignyögtem, azután már képtelen voltam folytatni. Borzasztóan repetitívvé és unalmassá vált az első évad után. Egyedül az Elizabeth Gillies nyújtotta alakítás lehel bele még egy kis életet, bár arra is ráun az ember egy idő után.

SPOILERT TARTALMAZ! 19. századi történet modern csavarral és egy jó adag abszurdummal. Méltó felelevenítése ez egy, a zsenialitás magányába burkózó költőnő életének. Alen Smith véleményem szerint kiváló munkát végzett: szerethetővé és vonzóvá tett egy történelmi korszakot és természetesen magát a költészetet. Ugyanakkor negatívumként annyit hoznék fel (ez persze teljesen szubjektív észrevétel), hogy messzemenően több potenciál volt még ebben a sorozatban, mint amennyit végül is megvalósulni láttam a képernyőkön. Néhány elvarratlan szálat hagyott maga után a levegőben, a befejező jelenet pedig mintha teljesen elvágta volna magát az eddigi részektől, vagy csak számomra volt teljesen értelmet... több»