Teljesen felesleges volt ráerőltetni a filozófia és a politika köntösét. Lehetett volna simán csak egy butácska, ámde könnyed és gondtalan limonádéfilm, olyan gondtalan, mint amilyenek gyerekkorunkban voltunk, miközben a Barbie babáinkkal játszottunk. Egy hétvégi film, amit megnézünk a gyerekeinkkel, a családunkkal, aztán hazamegyünk és elfelejtjük a történetet, a karaktereket, de velünk marad a kellemes utóíze annak a "súlytalanságnak" és örömnek, amit mindvégig éreztünk, ott, a moziszékekben ülve. De nem így történt, ugyanis ezek ott hollyweirdben úgy döntöttek, megcsúfítják Barbie emlékét, s vele együtt a mi emlékeinket, amiket kicsi korunkban a rózsaszín barbievilághoz társítottunk. Ez a... több»
Ez hihetetlenül gagyi. Mi szükség volt erre a folytatásra egyáltalán? Alapelemeiben olyan, mint az első, de mintha annak minden varázsát próbálták volna átültetni ebbe, de ehelyett csak megcsúfították.
Ez a film már nem hat sem humorosnak, sem pedig izgalmasnak, sokkal inkább kínosnak.
Szerintem elképesztően vicces. Igen, egy idő után a sok káromkodás unalmassá és elcsépeltté válik, de nekem kimondottan tetszett a film bátorsága, hogy ne vegye magát túl komolyan, és a humor, amivel ezt elérte. (A moziban egyébként sok fiatal és gyerek is ült; gondolom, egyik szülő sem számított arra, amit ettől a filmtől kaptak, vagy csak simán nem figyeltek a tizenhatos karikára. Nem gyerekeknek való, hiába aranyosak a kutyák.)
93 Philomena Cunk szerint a világ (2022)