Ez a komédia nem kímél senkit és semmit, ezt a mértékű vakmerőséget ma már biztosan kiköpné magából a hiperérzékeny mainstream. Az egyetlen, amit sajnálok, az az első évad végére ellaposodó forgatókönyv; mintha az írók kifogytak volna a szuszból. Egyébként pont az a bizonyos „sekélyesség” kölcsönözte neki a komikumot. Én egyszerűen imádom, ha egy széria vagy film egyáltalán nem veszi magát komolyan, és a Scream Queens esetében ez végig érezhető volt.
Teljesen felesleges volt ráerőltetni a filozófia és a politika köntösét. Lehetett volna simán csak egy butácska, ámde könnyed és gondtalan limonádéfilm, olyan gondtalan, mint amilyenek gyerekkorunkban voltunk, miközben a Barbie babáinkkal játszottunk. Egy hétvégi film, amit megnézünk a gyerekeinkkel, a családunkkal, aztán hazamegyünk és elfelejtjük a történetet, a karaktereket, de velünk marad a kellemes utóíze annak a "súlytalanságnak" és örömnek, amit mindvégig éreztünk, ott, a moziszékekben ülve. De nem így történt, ugyanis ezek ott hollyweirdben úgy döntöttek, megcsúfítják Barbie emlékét, s vele együtt a mi emlékeinket, amiket kicsi korunkban a rózsaszín barbievilághoz társítottunk. Ez a... több»
Ez hihetetlenül gagyi. Mi szükség volt erre a folytatásra egyáltalán? Alapelemeiben olyan, mint az első, de mintha annak minden varázsát próbálták volna átültetni ebbe, de ehelyett csak megcsúfították.
Ez a film már nem hat sem humorosnak, sem pedig izgalmasnak, sokkal inkább kínosnak.
Szerintem elképesztően vicces. Igen, egy idő után a sok káromkodás unalmassá és elcsépeltté válik, de nekem kimondottan tetszett a film bátorsága, hogy ne vegye magát túl komolyan, és a humor, amivel ezt elérte. (A moziban egyébként sok fiatal és gyerek is ült; gondolom, egyik szülő sem számított arra, amit ettől a filmtől kaptak, vagy csak simán nem figyeltek a tizenhatos karikára. Nem gyerekeknek való, hiába aranyosak a kutyák.)
54 Bazi nagy görög lagzi 3. (2023)