A segítség (2011)

A segítség egy nagyon jó regény, amelyből egy nagyon jó filmadaptáció készült. A '60-as évek Amerikájába kalauzol el a történet, amelyben a feketék és a fehérek harca rajzolódik ki. Ezt a témát már sok film körbejárta így vagy úgy, ám ez a nézőpont talán eddig még ismeretlen volt a közönség számára. Egészen elképesztő ugyanis, ahogyan a fekete szolgáló nők viszonyultak a saját sorsukhoz. A tehetős középosztály-beli fehér asszonyoknak azokban az időkben, Amerikában még nem nagyon volt más dolguk (és más ambíciójuk sem igazán) mint hogy gyereket szüljenek és nő gyűlésekre járjanak, ahol együtt szavaznak arról, hogy ki érdemes a barátságukra és ki nem. Amíg a mérhetetlen sznobizmus mögé igyekez... több»

Nehéz volt eldönteni, hogy milyennek is tartottam a filmet. Vegyes érzéseket ébresztett bennem az film. Kedveltem mert kellemes karaktereket raktak bele másrészről viszont gyengécske volt a történet. Egyszer meglehet nézni.

Az elmúlt évek fekete-filmáradatát tekintve nem sok olyan alkotás készült, ami ne lenne egyfajta propagandafilmként is felfogható. Ez szerencsére ilyen. Nem látok benne mögöttes tartalmat. Persze nem véletlen, hogy nem harminc évvel ezelőtt került a mozikba, de ez inkább csak egy sima történet. Néhol viccesebb, máshol pedig kicsit komolyabb. Az alakítások is meggyőzőek.

A film az amerikai Dél világát mutatja be az 1960-as években, a benne lappangó súlyos fehér-fekete ellentétekkel. Sematizálva ábrázolja a cselédsorba kényszerített feketék és munkaadóikat, a fehér henye és értelmetlen életmódot folytató fehér nők helyzetét. Teszi mindezt úgy, hogy mély ellenszenvet ébreszt a fehér „bagázs” ellen, akiknek a legfőbb tevékenységük egy gazdag férjjelölt lépre csalása, hogy aztán sűrű gyermekáldással magukhoz láncolják őket. A világra hozott gyerekeket pedig a fekete asszonyok gondjaira bízzák, mert nekik sokkal fontosabb teendőik vannak; a különböző nőegyletek gyakori gyűléseire kell járniuk és a „keep smiling” gyakorlatát alkalmazva egymást kell ócsárolni. Néhol meglehetősen didaktikus, vagy éppen szirupos jelenetekkel operál, de ez részben érthető is, hiszen amerikai film. A témát természetesen mélyebben és alaposabban fejti ki a film alapjául szolgáló regény Kathryn Stockett tollából. A fehér nők közül egyetlen pozitív szereplő van, a „Skeeter” csúfnevű írónőnek készülő fiatal nő (Emma Stone kiváló alakításában), aki könyvet ír a fehér családoknál szolgáló afroamerikai cselédekről. (Sajnos csak a könyvből derül ki, hogy a csúfneve szúnyogot jelent.) Feltétlenül meg kell említeni Minny szerepében Octavia Spencer nevét, akinek alakítását Oscar-díjjal jutalmazták.

Egy meghatározó film . A színes bőrűek helyzete, a folytonos megalázásuk történetei csőbe húzva munkáltatójukat, amiből egy teátrális, vicces és kaotikus helyzet bontakozik ki az aranykanalas beképzelt kertvárosi asszonyok mellett megjelennek a realisztikus és humánus szereplők akik egyensúlyba hozzák a filmet . Érzelmes és csodás film .