Hibátlan film, bár első nézésre én megakadtam néhány dolgon. Például Kosz köz lakói a kínai nagy átlagszegények, de az, hogy a fodrászfiú az egyik jelenetben az udvaron kuporogva sz*rik, az elég megdöbbentő volt számomra. Mint ahogy az is, hogy napközben a csinos fenekét a nadrágból úgy villantja ki, mint ledér nők a mell dekoltázsukat. Hmm...
De egyébként nem langyi, mert a végső jelenetben látható, ahogy egy lánynak udvarol egy csokor virággal. Igaz, az is látszik, a virágot a háta mögött lévő közterületi növénykaspóból szakajtotta ez a drága fiú. Ezzel a végső képpel nagyon büszke nézővé tett a rendező, mert örültem, hogy kiszúrtam a sok-sok kis apró jelenetet a nagy képeslap kompozícióból.
Kellett vagy tizenöt év, hogy újraértékeljem a fimet, akkor viszont nagyobbat ütött, mint a Tizenkét rúgásos Tem stílus (kiváló támadás és védelem). Én azt mondanám, Rejtő Jenő megérkezett a Távol-Keletre, mert tele van olyan szereplőkkel és jelenetekkel, amiket én csak regényolvasás vagy (Rejtő) képregénynézés közben éltem át.
Mostanában A pofonok földje című film végén szoktam bömbölni, mert hiába Kung Fu Hustle meg vicceskedés, mire eljutsz a végére, annyi romantikát kapsz, hogy nem vagy ember, ha nem hüppögsz, amikor a kis srác kézen fogja a lányt a bolt előtt...
És az a zene! Ja, és még egy, a magyar szinkron igenis világszínvonalú, pupákok! Amikor a Baltások főnöke megkérdezi: "Ki volt aaaaz"? Mindezt kínai hanglejtéssel, de magyarul (mármint a szinkronos változatban), hát többször visszatekertem a filmet, annyira ütős. Mint a Ham Vasököl (verhetetlen, halálos, de visszafogott) vagy a Nyolcélű Lándzsa (titokzatos, nem ismer lehetetlent).
77 A pofonok földje (2004)
1940-ben Kínában a maffiózók egyre nagyobb befolyásra tettek szert, már ahol hagyták magukat a lakosok. A Szutyok köz egy olyan hely, ami eddig elkerülte a bandák figyelmét. Az... több»
