Érzelemdús

2017.12.17 09:24 Artemisia Olvasottság: <100x

5

Szép a történet, jó a kivitelezés,megkapó a látvány,de a film tökéletességét a színészi alakítások adják. Mélyen emberi, már-már hétköznapi narrációból látjuk az eseményeket, egy komplex,mégis mindnyájunk számára ismerős érzelmiskálát élünk át a szereplőkkel együtt.Érezzük a lelki vívódásukat, ahogy küzdenek a saját démonaikkal, a megfelelési kémyszerrel, látjuk az afrikai válsághelyzet legmélyebb borzalmait, mégis érezzük a reményt,ami belőlük sugárzik. Kendőzetlenül látjuk mind a fizikai, mind az lelki-mentális harcukat az embertelen körülményekkel és az emberi kegyetlenséggel.A film mégsem megy át melodrámába, hű lélekrajzot nyújt, megmutatja hogyan küzdenek azért, hogy orvosokként lássák a kezeik között szenvedő és haldokló embereket, hogyan küzdenek a kiborulás ellen,ami egy ponton mégis eljön Charlize Theron karakterének. Hű képet fest a szerelem szövődéséről és a kapcsolat válságáról, a valószerűség érzetét növeli az is, hogy a szenvedés,a halál és az életek romba dőlése mellett a szerelmi boldogságot,a bizakodást és a derűt is ugyanolyan hitelesen ábrázolja.Nehéz ennyiféle érzelmet ilyen tisztán belesűríteni egy filmbe, az eljátszásába és átadásába pedig sok színésznek beletörött volna a bicskája.

Mesteri műről beszélünk tehát, Charlize Theron és Javier Bardam játéka önmagában lenyűző, bár annyira nem illenek össze, Charlize Theron túl vonzó Bardam melett, mégis felejthetetlen párost alakitottak,ezért is külön elismerést érdemelnek. Miguel halála szomorú üzenetet hordoz, tulajdonképpen azt akarja demonstrálni, hogy önmagában az emberi szeretet, kitartás, erő, küzdelem, és még a hősies tettek sem elegek ahhoz, hogy megszüntessék Afrika legégetőbb problémáit, a polgárháborúkat, a népirtást, a nők és civilek elleni erőszakot, a maláriát, az éhezést, a korszerű orvosi ellátás hiányát. Minden igyekezet csupán enyhíti a szenvedéseket.