A Vicceskedők magyar címe alapján és egyes oldalakon a vígjáték kategóriába besorolva egy óriási félrevezetés, ugyanis ezen a filmen egy percig nem tudtam nevetni. Ez egy dráma egy igen különleges módon működő családról, amely performanszokon keresztül próbálja megváltani a világot és rávilágítani az élet rossz dolgaira azzal az indokkal, hogy a művészet által bármire képesek lehetünk. Van egy apa és egy anya, akik gyermekeiket beleerőltetve különleges cameóikba próbálják egyben tartani a családot, míg azok fel nem nőnek és olyan módokat választanak az önkifejezésre, amelyet a szülők nem képesek elfogadni. A lány B kategóriás színésznő lesz, a fiú pedig hol jobban, hol rosszabbul sikerült regényein keresztül próbálja feldolgozni nem mindennapi gyermekkorát.
Hogy eltérítsék őket erről a nem támogatott útról, a szülők előadnak egy utolsó performanszot, amelyben végleg igyekeznek eltűnni erről a számukra alantas világról. És itt jön a "farkast kiáltó fiú esete", ugyanis mindenkit sikerül félrevezetniük, kivéve a gyerekeiket, akik tudják, hogy ez is csak egy újabb előadás. A film egy furcsa (már-már metaforikus) szinten működik, amelyet én magam nem tudtam befogadni, ahhoz viszont kevés, hogy művészfilmnek könyveljem el. A végét nem is nagyon sikerült megértenem, talán szükséges lenne egy újranézés, de annyira nem tetszett, hogy még egyszer rászánjak majd két órát az életemből.
Nicole Kidmant és Jason Batemant is kedvelem, Christopher Walken pedig elég jól hozza ezt a megszállott figurát, aki számára az önkifejezés csupán egyetlen módon fogadható el. Ennek ellenére is egy eléggé lapos, vontatott, olykor nyomasztó filmet kaptunk, ami sokat akart mondani, de számomra keveset jelentett. Talán velem van a baj, s lehet, hogy csak egészen másra számítottam.
75 Vicceskedők (2015)
Egy fiú és egy lány testvérpár visszatér ősei otthonába, hogy világhíres szüleik eltűnésének körülményeit kivizsgálják.
Szereplők: Nicole Kidman, Christopher Walken, Jason Bateman, Michael Chernus, Marin Ireland
