Ez a film egy mély, bizarr és szatirikus utazás a személyiség, a vágyak és az emberi kötések legszokatlanabb formáiba. Ahelyett, hogy csak egy BDSM-filmet látnánk, valójában egy történetet kapunk a gyógyulásról, a szerelem megtalálásáról és az ÉN elfogadásáról a legkevésbé megszokott módon.
A film központi kérdése: Miért vonzódik két ennyire sérült és zárkózott ember egymáshoz, és miért pont egy ilyen szokatlan viszonyban érik el a kiteljesedést? Lee Holloway (Maggie Gyllenhaal): Ő a sebezhetőség és a rejtetten égő vágy emblematikus szimbóluma. Lee az önsebzés és a kórházi tartózkodás után érkezik.
Ő nem a hatalomra vágyik, hanem a határokra és a figyelemre! A szadista/mazochista (S/M) viszony számára valójában egy biztonságos keret, amely megengedi neki, hogy önmaga legyen a rend és a kontroll illúziójában. A büntetés számára nem fájdalom, hanem elismerés (valaki látja a hibáimat).
E. Edward Grey (James Spader): Egy visszahúzódó, túlméretezett gyereket látunk, aki nem tudja, hogyan teremtsen igazi, érzelmi közelséget. Az ő szigorúsága, dominanciája önvédelem. Valójában ugyanolyan sérült és félénk, mint Lee – csak más mechanizmusokkal leplezi. Az ő Kontrollja a Káosz feletti uralom vágya.
Az Alávetés mint Szabadság (Foucault): A film megkérdőjelezi a szabadság populáris fogalmát. Michel Foucault filozófiájának tükrében a hatalom nem feltétlenül elnyomás. Lehet, hogy Lee számára a feltétlen alávetés az, ami felszabadítja a társadalmi elvárások és a saját szorongása alól. Vajon a valódi szabadság nem abban rejlik-e, hogy őszintén élhetjük ki az összes lélektani vágyunkat - legyen az bármilyen bizarr is -, ahelyett, hogy a társadalmi normák börtönébe zárnánk magunkat?
Az Autentikus Lét (Existencializmus): A kettőjük viszonya a szerelem autentikus formájává válik, mert nem tagadják meg a sötét, szokatlan vágyaikat. A kapcsolatuk őseredeti, nyers valósága a boldogság forrása. A filmben végig megfigyelhető a maszkok levetése: A titkárnő/Rabszolga (Lee): Lee nem a nevét, hanem a szerepét választja. A titkárnő szerepében találja meg a hivatását, a szolga szerepében pedig a szerelmet.
A film a tabut úgy mutatja be, hogy a mazochizmusból és a dominanciából végül egy ártatlan és őszinte romantikus történet születik. Katartikus Önazonosság: Azok a nézők, akik maguk is szokatlan, "tiltott" vágyakat rejtegetnek, felszabadítóan érzik, hogy egy film kimondja: nem az a normális, amit a többség diktál, hanem az, amiben ketten örömöt találnak.
A Dominancia Mint Terápia: A nő felhasználja a férfi dominanciáját arra, hogy úrrá legyen a saját kényszerén. Ez egy zseniális csere: feladja a szuverenitása egy részét egy magasabb rendű cél – a káros függőségtől való szabadulás – érdekében, na meg az igaz szerelemért. Ez az önmagunk feletti hatalom delegálása. Lee azt mondja: „Én nem tudom magam megállítani, de Te igen! Kérlek, légy az a fal, amit én nem tudok felépíteni!” Ez egy szerelmi szövetség, ez nem gyengeség.
Az engedetlenség kéjes keresése: a film szatirikus humorát (bizarr humorral) az is adja, hogy Lee valójában lázadásnak éli meg a szubmissziót. Ő akarja a dominanciát, provokálja, hogy büntessék, ezzel uralja a szabályokat. Ez a szuverén akarat szokatlan manifesztálódása: Aki engedelmeskedik, az uralja a helyzetet, mert választja azt.
A szürke 50 árnyalata-trilógia filmek nem A titkárnő című filmről lettek "koppintva". A legfontosabb cáfolat abban rejlik, hogy A szürke 50 árnyalata nem egy könyv, ami A titkárnő inspirációjára született, hanem egy Twilight-fan fictionből nőtte ki magát. E.L. James eredetileg Stephenie Meyer Twilight sorozatának rajongójaként írta meg a Master of the Universe című fan fictiont, amelyben Edward Cullen és Bella Swan karaktereit használta fel. Később, amikor kiadóhoz került, átírta az eredeti karakterneveket és cselekményelemeket, hogy önálló művé váljon.
Bár mindkettő a dominancia és szubmisszió (D/s) dinamikáját vizsgálja, egészen más szögből közelítik meg, és eltérő üzeneteket közvetítenek. A központi téma és a karakterek mozgatórugói alapvetően különböznek. A titkárnő arról szól, hogy Lee Holloway (a szubmisszív) hogyan találja meg a gyógyulást, az önkontrollt és az empowermentet a BDSM-en keresztül. Ez a film a trauma és az öngyógyítás egyedi, sötét humorral átszőtt pszichológiai tanulmányát nyújtja.
A szürke 50 árnyalata egy popkulturális jelenség, amely hatalmas, mainstream közönséget (elsősorban a női olvasókat) célzott meg egy könnyebben fogyasztható, romantizált, erotikus fantáziával. Stílusában sokkal inkább a hollywoodi melodrámához és romantikus filmekhez áll közel. Míg A titkárnő a kritikusok szerint hitelesebb és mélyebb bepillantást enged a BDSM pszichológiájába és a beleegyezés komplexitásába, addig A szürke 50 árnyalata sokszor felszínesebbnek és problémásabbnak bizonyult ezen a téren.
Ez inkább azt mutatja, hogy A titkárnő egy kiforrott, művészi alkotás a témában, míg A szürke 50 árnyalata inkább egy népszerűsítő, románccal átitatott verzió, amely egy szélesebb közönség számára tette "elérhetővé" a témát.
59 A titkárnő (2002)
dráma | romantikus | vígjáték
A huszonéves Lee elmegyógyintézeti kezelését követően szülővárosában próbál új életet kezdeni. Hamarosan sikerül elhelyezkednie egy helyi ügyvédi irodában mint titkárnő.... több»
Szereplők: Maggie Gyllenhaal, James Spader, Lesley Ann Warren, Jeremy Davies, Amy Locane
