George A. Romero (1940–2017) immáron ötödször merül el az élőhalottak világában, de számomra a legfontosabb kérdés az volt, hogy mennyire volt szükség erre a filmre, főleg a 2005-ös A holtak földje után. 1968-ban műfajteremtő, Az élőhalottak éjszakája című filmjével egy klasszikust teremtett, amit 1985-ig további két résszel toldott meg (az 1978-as Holtak hajnala és az 1985-ös A holtak napjával), ezt a három filmjét tekinthetjük is egyfajta trilógiának, még akkor is, ha sem szereplőileg, sem történetileg nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. Viszont az tény, hogy a trilógia ügyesen vezeti fel azt az időszakot, amikor még csak megjelennek az élőhalottak, majd fokozatosan növekvő megjelenésükkel elérkezünk az egyértelmű zombi apokalipszishez és az emberi társadalmak összeomlásához.
Romero hagyott magának egy lehetséges kiskaput az 1985-ös A holtak napjában, méghozzá, hogy ha egyszer vissza kíván térni az élőhalottak világába, merre is viheti tovább a történetét, és ezt 2005-ben a holtak földjével ki is aknázta. Egyedül a 2005-ös filmje volt az, amit egy nagy stúdiónál készített el (Universal), ez meg is látszott a költségvetésén (közel 15 millió dollárból készülhetett el), viszont a közel 47 millió dollár bevételével egyáltalán nem mondható a legsikeresebb zombis művének. Ezért 2007-ben a mester visszatér a Holtak naplójával, ami pedig ismét mentes lett a hollywoodi nagy cégek elvárásaitól, és ez a film költségvetésén is meglátszott, hisz itt csupán két millió dollárra volt szüksége az író és rendező Romeronak a film elkészítéséhez.
Jómagam kissé megvagyok lőve ezzel a filmmel, hisz két olyan réteget is érint a horror műfaján belül, ami erősen befolyásolja a megítélését (ráadásul az egyik pozitív, míg a másik negatív irányba). Kezdeném a pozitívval. Van egy elég erős road movie hatása, hisz míg az eddigi Romero filmek egytől-egyig elsősorban a bezártságra reflektáltak, addig itt a szereplők szinte 80%-ban egy lakókocsival szelik át az élőhalottakkal fertőzött városokat. Ezáltal kissé más hangulatot ad, mint az eddigiek, viszont egyáltalán nem állt rosszul ez sem neki (persze azért a végére e téren is visszatér az alapokhoz). A negatívuma viszont, hogy a rendező eme történetét az ez időben oly divatosnak számító kézi kamerás megoldással rögzíti (oké, ez betudható mondjuk a film történetének is), de én személy szerint nem kimondottan kedvelem ezeket az alkotásokat (egy-két kivételtől eltekintve). Sajnos számomra minden negatívumát is pont a kézi kamerás megoldás okozza, hisz sok esetben teljesen logikátlan cselekedeteket hajtanak végre ezáltal a szereplői, ezért pedig elég nehéz a tetteikkel azonosulni, márpedig Romero filmjeinek eddigi szereplőivel és cselekedeteikkel sokkal könnyebb volt az azonosulás. Érdekes módon a rendező kissé belekeveri a tini horrorfilmekre jellemző tulajdonságokat is (bár ezt lehet, hogy csak azért éreztem így, mert a szereplők nagy százaléka fiatal).
A technikai kivitelezés nem rossz, érződik a filmen, hogy a költségvetés nagy részét valószínűleg erre fordították, és hát Romero már bebizonyította, hogy aprópénzből is képes kiváló élőhalottakat megteremteni (bár itt Tom Savini trükk- és maszkmester nem segített be, ellentétben Greg Nicoteroval, akivel már a 2005-ös A holtak földjénél együtt dolgoztak). A szereplők sajnos sokat nem tudtak hozzátenni a filmhez. Tehát a rendező sok minden újdonsággal próbálkozott, talán túl sok mindennel is, így viszont nálam csupán közepesre végzett vele.
54 Holtak naplója (2007)
fantasy | horror | sci-fi | thriller
Egy csapat fiatal filmes amatőr zombi filmet akar leforgatni az erdőben. A forgatás akaratukon kívül valósággá válik, mivel az erdőben éppen ekkor kel életre egy csapat valódi... több»
Szereplők: Quentin Tarantino, Simon Pegg, Tatiana Maslany, Stephen King, Tom Savini
