Kevés rendező neve forrt annyira össze H. P. Lovecraft nevével, mint Stuart Gordon vagy Brian Yuzna, ezért annyira nem is meglepő, hogy e két neves filmes egymás közt váltogatta a rendezői és a produceri széket az újabb és újabb feldolgozások közt. Jelen filmünknél Brian Yuzna a produceri feladatokat látta el, míg Stuart Gordon a rendezést vállalta magára. A színészek közt pedig Jeffrey Combs neve lehet azok számára ismerős, akik láttak már Lovecraft novelláiból adaptált filmet.
Be kell, hogy valljam, ezt a filmet is elképesztő régen láttam, és csak rövidke jelenetekre emlékeztem belőle. Csupán annyi rémlett, hogy egy kimondottan gusztustalan film volt, ezért is voltam kíváncsi arra, hogy jó pár évvel az első találkozásom után ezzel a filmmel miként is fog majd most hatni rám, főleg abban a tudatban, hogy ez idő közben rengeteg horrorral edzettem az úgynevezett ingerküszöbömet. Nos, röviden még most is egy igen hatásos film volt.
Nem gondolom, hogy könnyű dolga volt/van bármely olyan filmesnek, aki Lovecraftet akar filmre vinni. Hisz általában, ha ezen történeteknek a könyvbeli hosszúságát tekintenénk alapanyagnak mondjuk egy forgatókönyvhöz, akkor már szinte könyvelhetjük is, hogy az adott feldolgozást majd a rövidfilmes kategóriában láthatjuk viszont. Ezért általában rengeteg mindennel kiegészítik az alapul vett Lovecraftos történetet (itt is mindössze 7 oldalból áll az alapjául szolgáló sztori), és finoman szólva is kissé elrugaszkodnak majd az alapoktól, de mindezt teszik olyan hozzáértéssel, hogy megtartották a történet adta hangulatot (és ez mindenképp nagyon is dicséretes).
Elképesztő furcsa atmoszférájú ez a film. Nehéz megfogalmazni pontosan azt, ami árad minden pillanatából, talán az elborzasztott szót használnám (de nem biztos, hogy ez a jó kifejezés rá). A Tágra nyílt elme című filmet könnyen besorolhatjuk mind a horror, mind a sci-fi műfajába, bár azért a felétől úgy vedli le magáról a sci-fi jelzőket, és vált át maximális horrorba, mint egyes lények levedlett bőre a film alatt. A sci-fi vonal nincs túltolva, tulajdonképpen csak egy alapot szolgáltat a film horrorisztikus kibontakozásához. Viszont a horror vonulata kimondottan erős, oly szintű testi átalakulásokat láthatunk majd, hogy még a testhorrorok királyának nevezett David Cronenberg is megnyalná mind a tíz ujját utána, és az igazán fájó mindebben az, hogy még most is igencsak hatásosak voltak ezek. Persze egyes jeleneteknél azért érződik a film kora, de ezeket szépen áthidalják a hangulattal. A szereplők játékára sem mondanék semmi rosszat, kimondottan jól hozták a karaktereiket, valahogy az ő alakításaikon is átjött az a fajta beteges hangulat, amit a film áraszt.
Mindent egybevéve a Tágra nyílt elme lehet, hogy történetileg kissé elrugaszkodik a valóságtól (bár abban a tudatban, hogy egy Lovecraft adaptációról van szó, ez megbocsátható neki), és talán egy-két számítógépes trükkje felett azért már eljárt az idő, de a mesteri hangulata és az elképesztő maszkok miatt még mindig jó filmnek tartom.
77 Tágra nyílt elme (1986)
A történet egy különleges kísérletről szól, mely során egy kutatócsoport egy félelmetes lényt alkot. Kezdetben a kutatók maximálisan tudják kontrollálni a lényeket, de egy... több»
Szereplők: Barbara Crampton, Jeffrey Combs, Ken Foree, Ted Sorel, Carolyn Purdy-Gordon
