A "Sons of Anarchy" iskolapéldája annak, hogyan kell jól elindítani, felépíteni majd lezárni egy sorozatot. Eleinte kétségek merültek fel bennem a "dráma" megjelölést illetően, hiszen az első két-három évad olyan volt, mint ha egyenesen a Grand Theft Aoto című videojáték egyik mellékágából adaptáltak volna egy sorozatot. Frappáns dumák, furcsa karakterek és minden részben egy kevés akció - nem viccelek, az első négy évad tömény és intenzív akció-orgia filler részek nélkül. Történetünk főhőse Jax Teller, a Sons of Anarchy motorosklub "örököse", ami édesapja hagyatéka számára.
A fiú elkezd kétségek között élni miután rátalál egy irományra, melyet apja halála előtt szerzett s amiben megkérdőjelezi, hogy jó irányba haladt-e a klubbal, mikor belevezette a fegyvercsempészet és fegyverkereskedelembe. Az újdonsült apa így hét évadnyi kétség között kell, hogy éljen, ahol keresi a szerelmét, a családját és önmagát. Hol szimbolikusan, hol pedig ténylegesen keresi ezeket. Minden évadnak megvan a maga hangulata és tematikája, ami pont jó szinergiában van az előzőkkel és megfelelően építi fel a hidakat a következő évadoknak. A történet kerek és egész, az első epizódtól az utolsóig, elvarratlan szálak nélkül kapunk mindenre magyarázatot - a tragédia természetesen elkerülhetetlen, a mondanivaló pedig egyértelmű: a bűn nem kifizetődő.
A karakterek személyisége és motivációja nagyszerűen ki lett dolgozva, nincs olyan, huzamosabb ideig a képernyőn tartózkodó személy, akiről ne tudnánk meg épp eleget ahhoz, hogy elhelyezzük valahol a táblán. Pont emiatt még a legádázabb gazembernek is pont annyira tudunk majd szurkolni, mint amennyire a becsületes rendőrt kívánjuk a pokol legmélyebb bugyraiba. A képi világ tökéletesen lett megalkotva, Charming ( tükörfordításban: Elragadó ) városa pont azt a hangulatot árasztja magából, amit egy kaliforniai kisvárosnak kell - nyugalom, béke, szabadság és egy bizonyos beletörődöttség az állapotba, hogy a kelleténél több a helyi attrocitás, lövöldözés, tűz, robbanás és még sorolhatnám.
A zenei aláfestésre sem lehet semmi panasz, ennek legjobb indikátora, hogy az első évadok legjobb muzsikáiból még gyűjteményt is adtak ki "Songs of Anarchy" címen. Egyszerűen nagyon nehéz fogást találni az alkotáson, talán csak a vége felé érezhetjük, hogy a kezdeti lendület alább maradt, és így az akció extravaganzza helyett egy drámai párbeszéd-orgiát kapunk, azonban ez pont így van rendjén, hisz a jellemfejlődés is pont ebbe az irányba terelte karaktereink, ők is belefáradtak már abba, hogy lőnek rájuk, így jobban esik néha csak leülni és társalogni. Összességében korunk egyik legjobb sorozata, ami mindenkitől megérdemel egy esélyt - hét évadnyi okkal, miért érdemes már most azonnal elkezdeni.
92 Kemény motorosok (2008)
Az Anarchia Gyermekei motoros bandát Jax Teller apja alapította, hogy a tagok ezzel is kifejezhessék lázadó mivoltukat. A motorosok világában azonban a bűnözés minden válfaja... több»
Szereplők: Charlie Hunnam, Katey Sagal, Drea de Matteo, Ron Perlman, Tommy Flanagan
