Nos, mint tudjuk, Csukás István költő, író és mint ifjúsági szerző tevékenykedett óriási sikerrel. Sikereinek se szeri, se száma, pont úgy, mint műveinek. Imádom és rajongok szinte mindegyikért, és még ma is, felnőtt fejjel meg tudom bármikor nézni mindegyiket többször is egymás után. Elég, ha megemlítem a Mirr-Murrt, a Keménykalap és krumliorrt, Vakáció a Halott utcában, Nyár a szigeten, Süsü, a sárkány, A nagy ho-ho-ho-horgász , Brumm-Brumm Brúnó, A kelekótya kiskakas, Oriza Triznyák kalandjai. Persze reggelig írhatnám, akkor sem nagyon érnék a végére...
Majd 1979-ben kiadta a Pom-Pom sorozat első kisregényét, a Szegény Gombóc Artúrt, majd a Radírpókot még szintén ebben az évben. Aztán rá egy évre megszületett a nagy ötlet, amit Sajdik Ferenc nagy örömmel fogadott, és ő, Csukás meg a rendező, Dargay Attila elkezdtek ötletelni, mire megszületett 1980-ban a Pom-Pom meséi, ami végül két évadosra sikerült, 26 csodálatos epizóddal megspékelve. Nem tudok, és persze nem is lehet az epizódok között különbséget tenni. Kifejezetten aranyos zene, és igen...
A szereplők...
Gombóc Artúr, Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő, Bátor Tintanyúl, Madárvédő Golyókapkodó, Civakodó Cipőikrek, Ásító Szörnyeteg, Óriástüdejű Levegőfújó, Lesbőltámadó Ruhaszárítókötél, Magányos Szamovár, Órarugógerincű Felpattanó, Durrbele Bumm, Mindent Ragasztó Rezső és a többiek, akik hihetetlen kalandokba keverednek...
Az én nagy kedvencem Gombóc Artúr, aki minden csokit szeret...
A kerek csokoládét, szögletes csokoládét, tömör csokoládét, a csöves csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a megkezdett csokoládét, a tejcsokoládét, és a többit is persze.
Ráadásul mindet meg is eszi....
Picur, aki minden reggel hűségesen caplat az iskolába, rendszeresen összefut Pom-Pom nevű barátjával, aki egy ismeretlen, ámbátor szerethető és aranyos lény, aki lehet egy paróka, szobafestő pemzli vagy papucs orrán pamutbojt... (Csukás szerint.)
Nem is ez a lényeg, hanem hogy Picur legjobb barátja, maga Pom-Pom, aki miközben a kislány megy az iskolába, felugrik a feje búbjára, és minden egyes áldott nap egy mesét ad elő, hogy szórakoztassa a kislányt.
Sajdik Ferenc gyönyörű rajzai melengetik a szívünket 1979-től 1988-ig, hiszen eddig írta a különböző történeteket Csukás István. Kissé álomszerű, szürreális történetek, mégis egyszerűek, kedvesek és mosolyra csalják a nézőt...
A kellemes hangvételű történetek mindig pozitívan végződnek, és tanulmányjelleggel belénk égnek. Okítanak, óvnak, mosolyra fakasztanak minket...
Soha vissza nem adható hangulattal bírnak. Egyszeriek és megismételhetetlenek.
Bekuckózva nézem a sorozatot, és nyugalom száll meg. Narancsos tea és egy kis csokis finomság, ami házilag készült. A kedvenc fotelem is átölel és biztonságot ad.
Mindenkinek meleg szívvel ajánlom!
