Jöjjön a nagy kedvenc. Bálint Ágnes álmodta meg ezt a világot, ahol ezek a csodálatos dolgok történnek. Egy animációs mese, ami egy különleges technikával, úgynevezett papírkivágással készült. Anno, mint a Varjúdombi mesék. Rengetegszer okozott örömöt az esténként levetített rövidke rész, amikor szinte mindenki Frakknak szurkolt, és szinte kívántuk, hogy Szerénke és Lukrécia hátsóját alaposan helyben hagyja a derék vizsla. Négy évad készült 1971 és 1985 között a Pannónia Filmstúdióban. Kik is az alkotók, emlékezzünk meg róluk is? A sorozat rendezői a teljesség igénye nélkül Cseh András, Meszlényi Attila, Macskássy Gyula, a zeneszerző pedig Pethő Zsolt, aki nagyon vicces és aranyos zenéket komponált a különböző részek, epizódok aláfestése gyanánt. Na ja, nézzük meg a szereplőket, kik is szórakoztatnak minket?
A női főszereplő Irma néni (Pártos Erzsi), aki imádja a finom ételeket, a virágait, a kis veteményesét és persze a két macskáját, Lukréciát (Schubert Éva) és Szerénkét (Váradi Hédi), a két torkos és sunyi macskát. Károly bácsi (Rajz János, majd Suka Sándor), aki imádja a hasát, szeret sétálni a természetben, nem veti meg a régi barátai társaságát és ráadásul gyűlöli a macskákat. Majd jöjjön Frakk, a hűséges és okos, ámbátor szintén torkos vizsla (Szabó Gyula), aki Károly bácsi egyik barátjától érkezett, az öregúr nagy-nagy örömére, hiszen így vége lett a macskauralomnak, és végre a kackiás öregúr visszakapta a kedvenc fotelét.
Zseniális és tanulságos kis szórakoztató tanmesék, amik engem a mai napig lekötnek és szórakoztatnak. 1971-től 1985-ig mindössze négy évad készült, 52 epizóddal. Az epizódok olyan 8-10 percesek, melyek végén azért mindig van egy csattanó, és általában a két lusta macska jár pórul. Kellemes szocreál mese, amelyik zseniálisan sikerült, és mára klasszikussá lépett elő...
Kötelező a mai kor gyermekei számára is...
Engem ma is ugyanúgy leköt, mint annak idején.
