Mivel nagyon magyar, nagyon egyedi és gyermekkorom egyik nagy kísérője, nem tudok róla (meg sem próbálok) elfogulatlanul véleményt írni. Imádtam. Imádom. Édes, aranyos, kutyás, cicás, emberes, ravaszos, csibészes, leckéztetős... Hogy megértsd, miért rajongunk sokan ennyire a Frakkért vagy a legtöbb régebbi száriás rajzfilmekért, ahhoz ezt látnod kell. Szóval Frakkra fel, és jó szórakozást!
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Jöjjön a nagy kedvenc. Bálint Ágnes álmodta meg ezt a világot, ahol ezek a csodálatos dolgok történnek. Egy animációs mese, ami egy különleges technikával, úgynevezett papírkivágással készült. Anno, mint a Varjúdombi mesék. Rengetegszer okozott öröm... Teljes kritika
Sokunk esti meséje volt Frakk, Lukrécia és Szerénke egymás elleni csatája, ami mindig tartogatott valami tanulságot és soha nem ment vérre. A két kis öreg is kedvelhető figura volt, és a színészek, akik a hangjukat kölcsönözték, szintén zseniális voltak.
Ez a mese sem volt igazán kedvencem anno, mert a macskákat már akkor sem szerettem, és erre csak rátett egy lapáttal a nyervogó, már-már a kiállhatatlanság határát súroló két bolhás. Még szerencse, hogy volt azért ott egy Károly bácsi, no és Frakk, a macskakarbantartó.
A történet szereplőit valóságos emberek ihlették. További érdekesség, hogy a Frakk nevet is egy létező szintén magyar vizsla kutyáról kapta a mesefigura.