Egy történet, melyet soha nem felejtesz

2026.09.27 21:37 Arcad Olvasottság: <100x

1

Nemrégiben megkérdezte tőlem egy filmklub (egy egyetemi filmkör), hogy melyik a kedvenc filmem, és én egyből rávágtam (ösztönösen), hogy A remény rabjai (The Shawshank Redemption). Aztán rádöbbentem arra is, hogy itt a Mafabon a 70 eddig megírt recenzióm egyike sem szól erről a különleges filmről. Ez természetesen nem maradhat így, tehát álljon itt tőlem pár gondolat Frank Darabont zseniális drámájáról.

Először is: miért sikeres ennyire? A válaszom: a történet, a karakterek egyedisége, plusz Tim Robbins és Morgan Freeman feledhetetlen játéka a három legfőbb ok.

Egy férfi 19 évig raboskodik ártatlanul a börtönben (1947 és 1966 között), majd egy briliáns szökéssel meglép. Ráadásul bosszút is áll a börtön kegyetlen igazgatóján, aki megöleti egyik barátját a börtönben. Andy Dufresne (Tim Robbins) karaktere nagyon összetett: egyszerre naiv és ravasz, kemény és gyengéd, elzárkózó és baráti. Kapcsolata az öreg Reddel (Morgan Freeman) kezdetektől érdekes, és idővel a lehető legmélyebb barátsággá alakul.

A film tele van életbölcsességekkel, melyeket mindannyian megszívlelhetünk. A kedvencem: "Van valami itt belül, amit nem vehetnek el. Nem nyúlhatnak hozzá. Ami csak a tiéd. A remény."

A remény rabjai annak idején nem tarolt megjelenésekor, az Oscart is elhalászta előle 1995-ben a Forrest Gump, így csak később és fokozatosan lett közönségkedvenc. Ma már minden valamirevaló szakmaisággal összeállított filmes listán elöl szerepel, ahogyan nálam is. Nagyon sokszor láttam, és minden alkalommal találtam benne valamit, amit addig nem, vagy csak kevésbé vettem észre. Kétségtelenül Stephen King egyik legjobb története, és valószínűleg a legjobb valaha elkészített film is. Az egyetlen, amire én eddig 99%-ot adtam, pedig több ezer filmet néztem végig. Szerintem egyszer mindenkinek látnia kell élete során.