„Oh, hi Mark!” Hát erre a filmre tényleg nehéz jelzőket találni. Botrányosan rossz, de épp ettől lesz jó. Tommy Wiseau és szerelemprojektje, a The Room talán a legékesebb példája annak az esetnek, amikor a sok pénz találkozik a dilettantizmussal. Mert az egy dolog, hogy Wiseau írta, rendezte, a főszerepet játszotta, valamint a produceri teendőket is ellátta, s lehet, hogy komoly szándékai voltak jelen alkotással, de a látottak alapján nehéz lenne ezt elhinni. Elképesztően rossz színészi játék, hézagok a forgatókönyvben, karakterek hirtelen felbukkanása majd eltűnése, béna operatőri munka, jelenetek érthetetlen egymásutánisága, csak hogy néhány példát említsünk ebből a csodából. Majd’ elfelejtettem: a filmtörténet legfeleslegesebb „mellrákom van” történetszála. A sorra ismétlődő frázisokról, Wiseau mű nevetéséről és az idétlen szexjelenetekről már nem is beszélve. Erre nincsenek szavak.
Magyarán: tobzódunk a „történet” megmagyarázhatatlan elemeiből, s percenként jönnek a WTF-jelenetek. Kicsit a Showgirls című filmhez tudnám hasonlítani, csak talán még annál is rosszabb. Ami pedig a legviccesebb, hogy mindez egy komoly romantikus dráma lett volna (máshogy fogalmazva: szeretett volna az lenni), végeredményben pedig a minőségéből adódóan egy vígjáték lett, amelynek gyakorlatilag az összes jelenetén csak nevetni lehet (persze nem azért, mert ez eredetileg vicces akart lenni). Ebből kifolyólag nem csoda, hogy az idők során kultfilm lett a The Room, tekintélyes rajongótáborral, s rengeteg idézhető dialógussal. Ha mint filmként tekintünk a The Roomra, akkor tulajdonképpen egy minősíthetetlen moziról beszélünk. A probléma viszont az, hogy erre nem lehet „csak filmként” tekinteni. Ez gyakorlatilag egy külön kategória a hollywoodi filmek viszonylatában. Mégis sikerült elérnie egy bizonyos sikert, s ha mást nem, ennyit megköszönhetünk Wiseau-nak. Egy kihagyhatatlan trash-filmet hozott össze (még ha nem is ez volt a szándéka), de a mai napig szépen megél a The Room sikeréből, s hát ezt már nem lehet felülmúlni, így a lehető legjobban döntött, hogy nem rukkolt elő valami újabb borzalommal. Szokták mondani, a "csúcson" kell abbahagyni.
A film hiába rossz, az elejétől a végéig elszórakoztat, a maga kissé bizarr módján. Kiváló választás egy baráti társaságnak, iszogatás közben, gyorsan utána nézve a Katasztrófaművészt is. Garantált a buli! Képtelenség 5-ös skálán értékelni. Ha komolyan szeretnénk venni magunkat, akkor a mínuszok felé kell kacsintgatnunk (és ezt is tesszük, hiszen itt mégis csak filmművészetről van szó). Mi azonban értékeljük, hogy mennyire jól szórakoztunk a The Room nézése közben, s ez alapján simán megérdemelne egy csillagos ötöst.
