Ismét egy Bálint Ágnes-klasszikus, ami egy szívet-lelket melengető mese. Tanmese a barátságról, a szeretetről, a kitartásról, becsületről és a hűségről. Szívesen használom ezeket a kliséket, mert jelen esetünkben ez mind-mind igaz az 1970-ben készült mesesorozatra. Szépen rajzolt figurák, mókásabbnál mókásabb jelenetek, dialógusok, és kifejezetten szerethető figurák, természetesen zseniális szinkronszínészekkel és szinkronhangokkal. A készítők is megpróbáltak beleadni anyait-apait, és ez meg is látszik a minőségen...
A rendező, Mata János és a sorozat zeneszerzője, Lovas Ferenc a részenkénti 7-8 perchez odarakták a lényeget, és így tudunk mosolyogni és kikapcsolódni, miközben nézzük. Nézzük meg, mit takar a történet, miről is szól nagy vonalakban a mese?
Adva van két zsémbes, de szeretnivaló kis szárnyas. Kukori (Márkus László) és neje, a sokat káricáló és kritizáló Kotkoda (Psota Irén, majd később Hacser Józsa), akik egy csendes kis házban élnek egy hatalmas szemétdomb szomszédságában, ahol Kukori imád kapirgálni. Ha megtehetné, éjjel-nappal ott keresgetne, mert meggyőződése, hogy egyszer egy óriási kincset fog találni. Itt élnek kettecskén, csendeskén, és Kukori nagy cimborája a szomszédban, Kopasznyakú, a komája (Szuhay Balázs), aki Kukorinak próbál "segíteni" a nap ellógásában. Így telnek a mindennapok a hangos szárnyasoknál...
Kotkoda vezeti a háztartást és sürög-forog, Kukori, akinek persze Kotkoda kiadja a napi feladatokat, mint gyomlálás, porrázás, sepregetés, Kopasznyakúval próbálják elsumákolni...
Megsúgom nektek, nem sok sikerrel teszik mindezt. De visszatérve a sorozat készítőihez, azért egy óriási nevet még hagy említsek már meg, aki nem más mint az egyik operatőr, maga Bacsó Zoltán, aki imádta még felnőtt fejjel is a meséket. Sajnos csak két évad készült, mindössze 26 epizóddal, de mindegyik rész egy-egy kis gyöngyszem. A szereplők nevei itt is zseniálisak, mint Csukásnál, mint például Kukás Varjú, Parkőr kutyája, Gesztenyeárus nyúl, Kertész ürge, Kövér és Magas betörő rókák, Klotild, Újságos komondor stb., stb....
Mit adhat nekünk a film?
Élményt, érzést, amik ma már nincsenek, nem léteznek...
Az élet szép, állítják rengetegen, és főleg akkor, ha vannak ilyen élményeink...
Akkor azokat már senki nem veheti el.
