Számomra kicsit rövidnek és felszínesnek tűnt ez a dokumentumfilm, szerintem 19 percnél jóval több idő kellett volna ahhoz, hogy a témáról érdemben szóljanak az alkotók. Ennek ellenére meglehetősen sok információt belesűrítettek ebbe a bő negyedórába, és főként Gergely Jenő nagyon jól összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat.
Augusztus 20-a egyszerre volt egyházi és nemzeti ünnep, amelynek tartalma a 20. században gyakran változott, legalábbis politikai síkon. 1920 előtt a magyar függetlenség ünnepének is számított, a trianoni traumát követően pedig a Szent István-i birodalom helyreállítása iránti vággyal is összekapcsolódott. 1945 után egy újabb fordulattal egyre inkább az új kenyér, illetve az alkotmány ünnepévé próbálta átformálni az államhatalom, nem sok sikerrel.
Meglepődve hallottam, hogy a 60-as évek végén már a pártállam is némi szemléleti módosítást hajtott végre, ugyanis a nyitás és a "létező szocializmus" jegyében hivatalos ünnepi beszédben már megszólították az emigrációban élőket, illetve a külhoni magyarokat is. Ugyanakkor viszont éppen ekkor ment végbe egy nemzedéki váltás is, felnőtt egy olyan új generáció, amelyet már kevésbé érdekeltek a hagyományok, az ünnepek, így augusztus 20-a deszakralizálódása mellett a közöny is némileg erősödött. A rendszerváltozást követően pedig újra visszaálltak az 1945 előtti ünneplések bizonyos elemei.
Mivel ennyire fordulatos volt a 20. századi magyar történelem, megítélésem szerint akár jóval nagyobb figyelmet is lehetne szentelni például az ünnepek, az emlékezetpolitika, az emlékez(tet)és és a felejtés vizsgálatának, mert ez a 19 perces dokumentumfilm így kevés volt. Nyilván a 2001-ben forgatott dokumentumfilm óta születtek monográfiák, szaktanulmányok hasonló témákban, de úgy gondolom, ezeket sokszor még a szakmabeliek sem forgatják, a "kívülállókhoz" pedig jó eséllyel el sem jutnak. Már csak ezért is érdemes lenne például dokumentumfilmeket készíteni ezekről a kérdésekről, amelyekkel esetleg könnyebben meg lehetne szólítani az "egyszerű" embereket is.
