Csak egy apró kérés

2020.05.04 10:42 Artemisia Olvasottság: 1204x

4

Gerda és Einar, avagy Einar és Lili története, de akkor mi van Gerdával és Lilivel? Merthogy a film (az igaz történet) drámaiságát ennek a "3" embernek a találkozása és egymáshoz való viszonya adja.

Egy idillikus házasság víziójával indul, Gerda és Einar Wegener szerelmes, boldog, munkás hétköznapjaival, melyek már-már túl szépek ahhoz, hogy igazak legyenek. És ahogy ez lenni szokott, a véletlenek szerencsétlen összejátszása, egy elmaradt portrémodell, egy befejezetlen festmény és egy sürgető határidő formájában meg is érkezik az idill vége.

A feleség egy apró szívességet kér a férjtől, aki gyanútlanul teljesíti, nem is sejtve, hogy mit indít el ezzel. Ez az apró szívesség ugyanis Lili születését eredményezi, ami pedig a vég kezdete Gerda és Einar számára, ugyanakkor új kezdet Einar és Lili életében. Ezt követően az idill lassan tragédiába fordul, hiszen minden apró mozzanat, amit Einar megtud Liliről, távolabb viszi Gerdától. És minden egyes lépés, amit az újonnan született Lili tesz, egy újabb szög Einar koporsójában.

A film ettől olyan letaglózó, olyan erős, hogy be tudja szippantani a nézőt. Mert kétféle tragédia zajlik egyszerre, és az is duplán van jelen. Gerdáé, a kétségbeesett,elhanyagolt feleségé, akitől lassan elhidegül a férje, de harcol érte és segíteni akar neki, viszont azzal, hogy mellé áll és támogatja abban, hogy rátaláljon önmagára, végleg elveszti, és Gerda tudja ezt. Aztán Einaré, akinek az egész addigi élete és a házassága tönkremegy azért, hogy Lilivé válhasson. Gerda nemcsak a felesége, hanem az egyetlen támogatója, a legjobb barátja is, és ahhoz, hogy ő boldog legyen, előbb össze kell törnie Gerda szívét.

A háttérben pedig ott van Lili, bár szétválasztotta Gerdát és Einart, sőt véget vetett Einar létezésének, mégsem hibáztatható semmiért, hiszen ő, miután felszínre jött, csak élni akar. Élni, önmaga lenni és boldog lenni. Az újjászületést és reményt szimbolizálja, mégis a végső tragédiába torkollik a világra jötte, Gerda pedig tehetetlenül végignézi, ahogy Einart is magával viszi.

A film pedig nagyszerűen lavíroz az egyes szereplők lelkivilágának és egy-egy lelki folyamatnak a bemutatásában, mesterien adagolja az érzelmeket, és tartja a kontrollt a történések emocionálitása felett. Bár sokan bírálták a rendezőt, hogy kevés betekintést nyújt Einar és Lili fejébe, és sokkal inkább Gerdára helyezi a hangsúlyt, szerintem remek, ahogy a nézőpontokat kompozicionálta, hiszen így sokkal emberibbé tette a történetet, hogy a gyötrődő, féltékeny, mégis önfeláldozó feleség nézőpontjából látjuk (és persze sokkal egyszerűbbé és hétköznapibbá is, de egy ilyen komoly, bonyolult és meglehetősen ritka, a hétköznapi ember számára eléggé érthetetlen és kicsit talán bizarr témánál ez inkább jó, mert könnyebben fogyaszthatóbbá teszi a filmet).

Minden bizonnyal ugyanezt a célt szolgálja a film romantikus, művészi alaphangulata, az álomszerű díszletek és jelmezek is. És a színészpáros, Alicia Vikander és Eddie Redmayne játékára egyszerűen nincsenek szavak, több mint zseniális, amit a vásznon nyújtanak. Annyira remekelnek, hogy az alakításuk több mint egyszerű színjátszás, szinte eggyé válnak a karakterükkel. Különösen Eddie Redmayne végletekig tökéletes alakítása döbbenetes. Döbbenetes, ahogy átalakul Lilivé. Amit nyújt, az több annál, minthogy női ruhába és sminkbe bújik. Több volt a valódi Einar Wegenernek és több a filmbéli karakternek, ha pedig eléggé beleéli magát a néző, több lesz neki.

Ez Einar Wegener számára a lélek metamorfózisa volt, és Eddie Redmayne a vásznon is azzá tette. Külön dicséretet érdemel azért is, hogy férfiként így alávetette magát ennek a fizikai-lelki átalakulásnak, amiért a szerep kedvéért kész volt minden értelemeben nővé válni. Biztosan nagy feladat volt, de egy ilyen feledhetetlen alakításért megérte mindent vállalni, méltán jutalmazták Oscar-díjjal az erőfeszítéseit.