A hétvégén három filmet néztem meg: Indiana Jones és a sors tárcsája, Mission Impossible – Leszámolás, 1. rész és A védelmező 3.
A folytatásokban – akkor is, ha nem tényleges folytatások, csak ugyanannak a brandnek a következő darabjai – az a jó, hogy az ember tudja, mire számíthat. A filmkészítők szempontjából meg az a jó, hogy a néző úgyis megnézi a következő epizódot, mert egyrészt tudja, mire számíthat, másrészt leellenőrizheti, hogy jól tudta-e, mire számíthat.
Nos, az utolsó (???) Indiana Jones-film készítői nem bíztak semmit a véletlenre: a régi kliséket vették elő, írtak egy sztorit, ami a náci időkből ered, de pár évtizeddel később is van kihatása, megvan a főgonosz, akit le kell győzni, kerítettek egy mellék-főszereplőt a múltból – akit persze mi korábban nem ismerhettünk – és finoman utaltak arra is, hogy a mindenki által szeretett hősünk bizony öregecskedő, de azért még képes a kalandra.
Nem mellesleg, a visszautalásokat, kikacsintásokat nem vitték túlzásba az alkotók, és viszonylag ügyesen oldották meg az előző részben kiemelt családi viszonyok „visszahűtését” is.
A végkifejlet megalkotása (kitalálása) kapcsán ugyan éreztem egy kis bizonytalanságot, vagy nevezzük úgy: megúszást, merthogy ennél többet szokott szenvedni hősünk a gonosz főszereplőtől a történet vége felé, de lehet, hogy így volt az egyszerűbb, és a megszokott út szájbarágós(abb) lett volna.
Összegezve azt tudom mondani, hogy ha valóban ez az utolsó rész Harrison Forddal, akkor sikerült méltó módon elbúcsúzni tőle is, és a több évtizedes brandtől. Azt meg csak remélhetjük, hogy mással nem támasztják fel a sorozatot. Mert ez nem szokott jól elsülni.
1969-ben Indiana Jones döntő pillanathoz érkezik az életében. Miután több mint tíz éven át tanított a New York-i Hunter College-ban, a neves professzor és régész, aki szerény... több»
Szereplők: Harrison Ford, Phoebe Waller-Bridge, Mads Mikkelsen, Antonio Banderas, John Rhys-Davies
