Indiana Jones és a sors tárcsája

James Mangold rendezésében egy utolsó kalandra küldi a legendás régészt, visszahozva a sorozat megszokott elemeit – látványos akciókat, egzotikus helyszíneket és a nosztalgia erejét –, ám a frissesség már hiányzik belőle. A film hangulata egyensúlyoz... Többik a mélabús búcsú és az akciódús matiné között, miközben Harrison Ford végső alakításában is hiteles Indy marad, de a fáradtság érzékelhető, a karaktere mélyebb tragédiai szálát csak érintik. Phoebe Waller-Bridge dinamikája Forddal feldobja a cselekményt, azonban Mads Mikkelsen főgonosza kissé egysíkú. A forgatókönyv és a rendezés rutinszerű, a CGI néha túltolt, a technikai megoldások vegyesek, ám a film utolsó szakaszára visszatalál az eredeti, kalandvágyó szellemhez. A szóhasználat, tempó és humor időnként szintén megbicsaklik, de a nosztalgikus visszautalások miatt a sorozat rajongóinak kedves lehet. Objektíven korrekt látványfilm, szubjektíven viszont csalódást keltő, ha az eredeti trilógiához mérjük. Főként Indiana Jones-rajongóknak és felnőtt kalandfilmkedvelőknek ajánlott.

Én semmi esetre sem nevezném Harrison Fordot nyuggernak, hiába töltötte be a 81. évét, nem keveset tett le az asztalra. (Senkire sem mondom, megalázó, és ha szerencsénk van, akkor mi is leszünk egyszer nyuggerek. Nem szeretem ezt a szót. Ez az én vél... Teljes kritika

Harrison Ford 1981-ben bújt először a legendás régész-kalandor, Indiana Jones bőrébe, nem sokkal azután, hogy szerepelt egy másik filmtörténeti legendában, a Csillagok háborúja: Egy új reményben. A szintén George Lucas ötlete alapján és Steven Spielb... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Volt szerencsém megtekinteni ezt az alkotást, és azt kell mondjam, pazarul sikerült. Csak néhány alkotóelemet emelnék ki. Érzelmek, kaland, akció, látvány. Mi kell ahhoz, hogy egy-egy éra befejezése ne jó, hanem kimagasló legyen a kor technikai szint... Teljes kritika